Tóth Ferenc: A makói rév és híd. A Makói Múzeum Füzetei 19. (Makó, 1977)
Időközben az átkelés helye is megváltozott. Gázlóra — a természeti viszonyoknak megfelelően — nyugalmas, szétterülő folyószakaszon bukkanhatnak. A város alatt a Maros az erős kanyarok következtében igen gyors folyású volt, ide csak azután helyezhették az átkelőhelyet, amikor már dereglyés rév működött. Az 1805. évi térkép Baranyásnál, a mai Révész utca közelében tünteti föl. Mivel a révecske kizárólag személyforgalmat bonyolított le, az esetleges kocsiforgalom céljára alacsony vízállás mellett valószínűleg továbbra is a gázlót vették igénybe. A Helytartótanács 1840-ben indítványba hozza Makó és Szeged között a Maros bal partján egy új postaútvonal kiépítését. Ehhez a Maroson Zombor és Makó térségében egy olyan révre van szükség, „amelyen mind az ordinális, mind a sebespostát... nappal és éjjel minden hátráltatás nélkül átvihessék, maga a rév pedig szelek ellen erős kötél által" biztosíttassák. 2 0 A Helytartótanács levelére a megye a rév akkori állapotáról nem túl bíztató jelentést tud adni. Leírják, hogy az átjárást a Túri Tódor-család igen régi időktől fogva egy kötél nélküli komp által eszközli, „itt tulajdonképpen rév nincs, hanem csak átjárás". Mindaddig nem tud érdemi intézkedést tenni, „míg a szomszédos makai és zombori uradalmak eggyike vagy közösen mindketteje királyi kiváltság mellett az érdekelt átjárásra rendes révjogot nem nyerendenek". 2 1 Lonovics László püspök az itteni rév jövőbeli jelentőségét nem ismerte föl, de a kiszombori Rónay-család annál inkább. Csanád és Torontál vármegyék között 1845-ben a marosi folyamszabályozás kapcsán kötött egyezkedés egyik pontja alapján a püspöki uradalom lemond a rév használatáról. 2 2 A Rónay-családnak — több mint fél évszázados eredménytelen kísérletezés után — sikerül 1846. pünkösd hava 28-án kiváltságos királyi révjogot szereznie. Köteles komp A Maros szabályozása miatt a rév helyét is meg kellett változtatni; a makói oldalon a lúdvári erdő mellé tették át, a folyó azon szakaszára, ahol megmaradt az eredeti széles folyómeder (3. kép). A révhez vezető út a mai Gőzmalom és Liget utcán át a strand felé vezető út volt, maga a rév az ún. Kovács-tanya közelében állt. Az út mentén az ártérben kiépültek a fakereskedők elárusító helyei és a mészégető kemencék. A part közelében állt a révkocsma és Csolnakosi Dienes révész lakása (4. kép). A bánáti oldalon a Rónayak saját birtokukon kastélyuk mellől egy 12 öles utat nyitottak, melyet ma Régi makai útnak neveznek. A Rónay-család az átkelést korszerűsítette. Köteles révszabadalmat vásárolt, és ezzel biztonságosabbá tette a közlekedést. A rév felszerelése állt egy 1200 forintos kompból és egy 80 forintot érő ladikból. Az évi kötélszükségletük 60 forintot tett ki, az evezőké pedig 7-et. Ebből az összegből következtetni lehet a komp nagyságára, ugyanis 14 ladik előállítási költsége megegyezik egy kompéval. Az akkori becslések szerint a komp és a ladik 10 esztendő alatt használódik el. A révnél 2-2 legény dolgozott évi 120-120 forint bérért és egy biztos , aki 350 forintotkapott. 2 3 A Rónay-család kérésére Torontál vármegye megállapította az 1. sz. táblázatban feltüntetett vámtarifát. 2 0 Csongrád megyei Levéltár (továbbiakban Csml) Csanád megyei kgy. jzk. 1840. 1155. 2 1 U. o. 2 2 Balku Gv. idézett emlékirata, de ő az egyezkedést tévesen 1839-re teszi. 2 3 MVL Az állandó híd tárgyában tartott 1868. április 17-i értekezlet. A marosi fahíd kigyűjtött aktái. 30
