Tóth Ferenc: A makói rév és híd. A Makói Múzeum Füzetei 19. (Makó, 1977)

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1974—75/1 A MAKÓI RÉV ÉS HÍD TÓTH FERENC (Makó, József Attila Múzeum) Makó határa sohasem terjedt ki a Marostól délre fekvő területekre, így napi élete nem kívánta az állandó kapcsolatot a folyam túlsó partjával; de kereskedelmi kapcsolatai, gazdasági viszonyai mégis szükségessé tették a rendszeres átkelés biztosítását. A helység története elszakíthatatlan a Marostól és az azon bonyolódó átmenő forgalomtól. Jól tanulmányozható rajta a hazai rév- és hídtörténet minden fázisa: a gázlótól a révecskéig és a köteles kompig, a fahídtól az acél és vasbeton hidakig. így a makói rév és híd múltja a magyar folyami átkelő közlekedés fejlődése szempontjából is tanulságos. RÉV Gázló Makó tiszteletre méltó történetírói — helytelen etimológia alapján — romantikus legendát szőttek a makói rév jelentőségéről. Reizner János szerint Vőinek — Makó eredeti neve — az itteni gázló veszélyes természetétől nyerte hajdankori nevét.

1 Borovszky Samu igen elterjedt, tetszetős elmélete szerint pedig ugyanez a szó révészt jelent, és már a magyarok megjelenése előtt nevezetes átkelőhely volt itt a Maroson.

2 Mindkét szómagyarázat nélkülözi a nyelvészeti megalapozottságot, véletlen hangtani hasonlóságokból vonnak le messzemenő következtetéseket. Minden oka megvolt Bátky Zsigmondnak, hogy az érdemes Borovszky szófejtését naivnak mondja.

3 Az itteni átkelőhelynek ugyanis korántsem volt ekkora jelentősége. Bár a Hód-Vásárhely felől jövő hadi út az Árpád-korban érintette Makót, de ez Csanádnál vezetett át a Maroson. Itt mindössze helyi jelentőségű út és átkelés lehetett.

4 Az államalapítás után a marosi révek felett Ajtony gyakorolt hatalmat. „A folyó révein a Tiszáig vámosokat és őröket tartott és mindent megvámoltatott."

5 Az átkelésről az 1488. évi oklevél szól legrészletesebben: „Ac totale vadum super fluvium Maros vocatum, in dicta possesione Wewlnek, omnino in Comitatu Chanadiensi."

6 Ebben szó sincs révről, mindössze gázlót említ, amiből az is következik, hogy itt állandó átkelés nem lehetett, hiszen a gázló csak alacsony vízállásnál használható, és ilyenkor is veszéllyel járt a rajta való közlekedés. Noha a 1 Reizner J., Makó város története. Szeged, 1892. 2. 1. s Borovszky S., Csanád vármegye története 1715-ig II. Bp. 1897. 349. 1 Bátky Zs., Arad-Hrad? Föld és Ember 1928. 8. évf. 116. 4 Győrffy Gy., Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Bp. 1963. Térképmelléklet. 5 Gálos R. (ford.), Szent Gellért legendája. Makó 1928. Csanádvármegyei Könyvtár: 14. 19. * Idézi Reizner i. m. 11. 25