Eperjessy Kálmán: József Attila makói diákévei (Egykori tanárának visszaemlékezése). A Makói Múzeum Füzetei 16. (Makó, 1975)

Előszó

Előszó Készséggel teszek eleget a Városi Tanács és a múzeum megtisztelő felkérésének, hogy József Attila diákéveiről való visszaemlékezéseimet megírjam. Teszem ezt abból a kötelességérzetből is, hogy idestova már csak magam vagyok azok közül, akik József Attilát ismerték, tanították és költői fejlődésének szemtanúi voltak. Várostörténeti kutatásaink során tapasztaltuk, hogy minden város különös tiszteletben részesíti azt a fiát, aki kulturális céljait és feladatait leginkább megvalósította. Ilyen értelemben szokták Esztergomot 1. István, Kassát II. Rákóczi Ferenc, Marosvásárhelyt a Bolyaiak, Nagyszalontát Arany János, Szegedet Dugonics András, Debrecent Csokonai Vitéz Mihály, Kecskemétet Katona József, Szarvast Tessedik Sámuel stb. városának tekinteni. Méltán kívánkozik e sorozatba József Attila neve is. Makó város szerencséjének mondhatja, hogy József Attila diákéveinek színhelye volt. Szerencsésen cselekedett a Városi Tanács, hogy fogadott fiává éppen József Attilát választotta. A szemünk előtt bontakozott ki ebből a felismerésből a nagyhírű József Attila Gimnázium. a József Attila Múzeum és annak kiadványsorozata. Makó kezdeményezése így szélesedett ki az egész országra kiterjedő József Attila kultusszá. Igyekeztünk az alábbiakban József Attila diákéveire a politikai és társadalmi fejlődés tükrében minél hívebben visszaemlékezni. Érezzük és tudjuk, hogy munkánkban lehetnek és vannak hiányosságok. De kérdezzük, vajon tudhatja-e a tanár, hogy melyik diákjából válik olyan ember, akinek a legapróbb életmegnyilvánulását is számon kellene tartani. Dr. Eperjessy Kálmán 3