Eperjessy Kálmán: József Attila makói diákévei (Egykori tanárának visszaemlékezése). A Makói Múzeum Füzetei 16. (Makó, 1975)

Lelki meghasonlás

nyomokat hagyott lelkében és költészetében, a Márta-ciklus számos szép versének ihletője lett. Talán a reménytelenség és elhagyatottság miatti fájdalma, amihez pubertásbeli zavar is járulhatott, indította 60 db aszpirinnel elkövetett öngyilkossági kísérletére. Csak az egyik felügyelő tanár, Galamb Ödön unszolására járult hozzá, hogy orvost hívjanak. Előre készült tettére. Egy latinfüzetből kitépett irkalapra írta régrendeletét. Eszerint: mindene azé, akinél van, kivéve az internátusban levő fehérneműit és ruháit, amelyek osztassanak ki szegénysorsú tanulók között. A pályázaton nyert 100 K-t adják oda Kis Károlynak, akitől ennyit vett fel kölcsön. A hátralevő 100 K instruktori díját pedig Fülöp tanár úrnál levő hátraléka fedezésére kéri fordítani. Egyéb adósságaira kéri kedves gyámját, hogy azokat fedezze. „Olyan sokan vannak akik közel állnak szívemhez, hogy lehetetlen most tőlük külön-külön elbúcsúznom. Köszönöm jószavukat. érdeklődésüket, pártfogásukat, s üdvözlök, köszöntök mindenkit. Makó, 1922. június 26." Néhány nappal az aszpirines kísérlet előtt a Marosba akart belefulladni. Magam is kint voltam a strandon, és amikor megkérdeztem tőle, hogy tud-e úszni, igennel felelt. Pár perc múlva osztálytársai jöttek a hírrel, hogy Attilát most húzták ki a mély vízből. Majd jött az újabb hír is, hogy szándékosan ment a veszélyes helyre (forgó). Tudni akarta, hogy a parton sütkérező Márta utána megy-e. Espersit János ügyvéd leányától halottam (náluk lakott Attila az internátusból való kiköltözése után), hogy vendégei folyton unszolták hosszúra nőtt haja levágatására. Egy alkalommal lefogták, és már az ollót is csattogtatták. Erre Attila átrohant a másik szobába. Caca utána ment, és látta, hogy kezében van a gyufa. Spiritusszal leöntött haját készült meggyújtani. Mindez fordulópontot jelentett makói diákéletében. A nyári szünetben a szomszédos Kiszomborra ment, és egy gazdánál vállalt mezei munkát, amihez hozzátartozott a kukoricacsőszködés is. Egyúttal instruktorkodott is. A huszonötéves évfordulón, amidőn emléktáblával jelölték meg a házat, a hét éve ott lakó, ünneplőbe öltözött néni azt hajtogatta, hogy egész nap itthon „költészettel foglalkozott, és nem járt ki a határba". Ezzel szemben József Attila erre így emlékezik: „A kukoricaföldön ülök, várok, Tán arra, hogy a varjú mikor károg..." A következő tanévben a VII. osztályba iratkozott, de rövidesen kimaradt, s továbbra is Makón tartózkodott. Minden idejét készülő könyvének, a „Szépség koldusáénak sajtó alá rendezése foglalta el. December végére meg is jelenhetett a könyv Juhász Gyula szép előszavával. Meleg dedikáció kíséretében tisztelte meg vele tanárait és mindazokat, akik szívéhez közel állottak. Mártának karácsony estéjén személyesen nyújtott át egy szattyánbőrbe kötött példányt. Részemre ezzel az ajánlással küldte el könyvét: ,,Dr. Eperjessy Kálmán tanár úrnak szeretettel küldöm könyvem, volt diákja. Makón, 1922. XII. 21. József Attila." Magántanuló lesz Tanárai rábeszélésére mégis tovább folytatta tanulmányait Makón, mint magántanuló. A Vll-diket jó, a VlII-dikat elégséges eredménnyel tette le. 15