Eperjessy Kálmán: József Attila makói diákévei (Egykori tanárának visszaemlékezése). A Makói Múzeum Füzetei 16. (Makó, 1975)

A húszas évek poltikai és társadalmi képe

rekről, ölelő csendű öreg házakról, a kis vidéki városról, ahonnan József Attila a költői útra elindult. Megismerkedünk a vidéki sajtó kulisszatitkaival. A gimnáziumi tanulónak a szerkesztőnél való első jelentkezésével. Későbbi látogatásaival. Neve. önképzőköri viharkeltő szereplései miatt nem volt előtte ismeretlen, amint azt a kávéházban nekünk is említette. E találkozások során a rokonszenves diákgyerekkel való foglalkozás komoly program lett számára. Tanácsokat, irodalmat adott neki. Versei közlésében azonban meg volt kötve a keze. „A vidéki újságcsinálás szabadságának akkoriban a politikai légkör gátakat szabott."A versközlésnél azonban előbbrevaló volt számára a szerkesztőségi munka iránti érdeklődés. Megfigyelt mindent, kérdezősködött. Lement körülnézni a nyomdába is, a tördelés megfigyelésére. E látogatásait, hacsak mód volt rá, sűrűn megismételte. Az egyre jobban kiépülő szerkesztőségi kapcsolatai jó hatással voltak költői fejlődésére. Nemsokára a szomszédos könyvkötészetben is otthonos lett. A politkai pártok A diák József Attila költői fejlődésére nem volt kedvezőtlen az a politikai és társadalmi légkör, amely őt Makón fogadta. E téren csak társadalmi rétegekről és érdekeltségekről lehet beszélni. Nagyobb tömegeket megmozgató politikai pártokról nem. A különböző foglalkozásúakat magába foglaló Nemzeti Egység Pártjába inkább a kormánytól függő elemek tartoztak, beleértve az egyházat is. Irányító szerepe benne a megyei tisztviselőknek és a tőlük függő egyéb csoportoknak (közalkalmazottak) volt. József Attila tőlük függött legkevésbé. Hiszen még a görög-keleti szerb pópa sem ismerte el hívőnek, és alig tudtam rávenni, hogy hittanjegyet adjon neki. A kisgazda szó mint társadalmi és politikai megjelölés, a háború után keletkezett, és inkább társadalmi jellege volt. A parasztság mint osztály, meglehetősen laza egység. A rendiség megszűnte után először a zsellér és a gazda közti különbség jelentkezett. Majd a parasztok és nem parasztok közti különbség kezdett felmorzsolódni. A húszasharmincas években a gazdává, zsellérré, polgárrá és proletárrá hasadt parasztság kezd hasonlóvá válni a nem paraszt polgársághoz és proletársághoz. Erdei Ferenc szerint a hagymakertészek képviselik a parasztságnak legkevésbé paraszt részét. A szociáldemokrata pártnak az agrárszocialista frakciójával kiépült szervezete, párthelyisége, munkásotthona volt. Kis létszámánál fogva azonban jelentősebb szerepet nem tölthetett be Makó politikai életében. A húszas évek politikai és társadalmi képe A Magyarok c. vers befejező sorai 12