Tóth Ferenc: A makói városi parasztház telke. A Makói Múzeum Füzetei 15. (Makó, 1974)
A makói városi parasztház telke 19 nevezik, (17,18, 19, 20. kép) eredete, szimbolikus jelentése korunkra elhomályosult. A gaztetős épületek legnagyobb veszedelme a vörös kakas volt. A mai sima szegött kerítés kapumegfelelője a sima szegött kapu. Ez már nem a közepén nyílik, hanem a harmadánál. Kis- és nagykapu részből áll. Az elmúlt húsz évben vált általánossá. A fordított nagygazdaházakra hatalmas szárazbejárati (21. kép) kapukat készítettek. Ez vagy az épület végénél állt vagy a harmadánál. Kis- és nagykapu részre tagolódott, elöl gazdagon díszítve, fölötte színes üvegablakkal, kívül-belül mázolva. Sajátos változata a födött gerendás nagykapu. (22. kép). Méreteiben az előbbivel azonos, de nem szárazbejárati. Zsindellyel, majd cseréppel fedték vagy téglából cementsímítású faldíszt kapott. Jelenleg egyre terjed a mind gazdagabb díszítésű vaskapu. (23. kép). 19. kép. Az utolsó szalamanderes nagykapu. (Szt. Gellért u.) Telekrend A lakóház — az uralkodó széljárásnak megfelelően — a telek keleti, ritkábban északi oldalvonalára épült. Az 1824. cs az 1880. évi térkép tanúsága szerint kivétel nélkül minden parasztház véggel néz az utcára. A XIX. század utolján jelennek meg a fordított házak. ,,Az utcára véggel épített házban azonban csak egy világos szoba épülhet, a magasabb igények követelménye kialakítja tehát a görbeház, a fordítottház típusát." 2 9 A lakóépület folytatásában áll az alacsonyabb gerincmagasságú istálló. Kisebb helyeken a nagy lábas jószágok közös istállóba kerültek, nagyobb gazdaságokban külön ló- és tehénistállót építettek. Az épület előtt elmaradhatatlan a repülőeresz. A takarmányos szín vagy az istálló mellett áll vele egy tető alatt, vagy keresztbe építik, háta a kert felé néz. A féltetővel ellátott kocsiszínt az istálló, ritkábban a takarmányosszín vagy a kotárka mellé építették. A telek másik felében, az utcafront közelében többfelé kiskonyha, nyárikonyha, kisház áll. Benne kemence, üstház és beépített sparhert. 2 9 ERDEI 1937, 176. Ethnographia LXXXV (1174)
