Tóth Ferenc: A makói városi parasztház telke. A Makói Múzeum Füzetei 15. (Makó, 1974)
12 Tóth Ferenc Kezdetleges változata az élősövény kerítés (lícium, akác stb.). A licium kerítés utolsó hírmondója az „orosz" temető szélén található, egy Honvéd utcai lakóháznál 1973-ban vágták ki. A kerítések tövében ma is sokfelé lehet találni liciumot, már csak ez emlékeztet erre a kellemetlen, szinte áthatolhatatlan, ágas-bogas, szúrós kerítésfajtára. A sárfalat jó szalmás sárból vasvillával rakták. „A két ódalát lapáttál mögverögették, hogy simább lögyön.'" Egyik sajátos fajtája a riglizött vagy riglivantós sárfal. A le14. kép. Ácsolt kiskapu (Iskola u.) ásott kerítésoszlopokra kívül-belől vízszintes riglifákat, erre függőlegesen szelezett sárléceket szegeltek. Az így keletkezett oszlop szélességű kettős lécfalat jó szalmás sárral tömték meg és később legtöbbször mindkét oldalát sárral betapasztották. A város szélén előfordult szalmás trágyából emelt kerítés is. A deszka térhódítása előtt legnagyobbrészt falkeritéseket alkalmaztak. (5. kép) Ez 40 — 50 cm vastag vertfal. ,,A tetejire csutkatüvet töttek, ev vöt a kalapja, oszt létapasztották.A bolyhával kifelé fordított csutkatő 5 — 6 cm-re kijjebb állt, hogy legyen csurgása. Még ma is akad falkerítés Újváros és a régibb periférikus városrészek legtöbb utcájában, de kivétel nélkül cseréppel borítva. A cserépégetőktől kapott összeolvadt és eldeformálódott cserépből is építettek a városszélen kerítéseket. Osi típusnak tekinthető a sövény- vagy fonott kerítés. Kb. 20 cm-re egymástól keményfakarókat vertek a földbe, befonták, betapasztották, sőt le is kalapolták. Volt tapasztás nélküli változata is. Itt a sövényt oszlopra erősített felső- és alsó riglik tartották. Korábban nádkeritést is alkalmazhattak, ugyanis a hatóság — valószínűleg tűzrendészeti okokból — a sövény- és nádkerítés készítését egyaránt tiltotta. 2 0 Szegényebb helyen elő2 0 Építészeti szabályrendelet 1888. Ethnographia LXXXV (1974)
