Tóth Ferenc: Makó telepöléstörténeti vázlata. A Makói Múzeum Füzetei 14. (Makó, 1974)

Borovszky szómagyarázata szerint a Velnök kifejezés révészt jelent

6, és ebből vonja le azt a következtetést, hogy itt fontos átkelőhely volt a Maroson. A velnöki rév jelentősége tagadhatatlan, — első ízben egy 1337-es oklevél említi —, de a legújabb kutatásokon alapuló, — GyőríTy György által közzétett — Csanád megyei térkép a megye területén a Maros legjelentősebb átkelőhelyéül Csanádot jelöli. Anélkül, hogy tagadnánk a Maros jelentőségét a vizsgált település kialakulásában, hangsúlyozni kívánjuk a szárazföldi utak döntő szerepét is. Makófalva (illetve Velnök) útvonalak csomópontjában jött létre. A mocsaras, lápos vidéken a kiemelkedő hátságokon vezettek az útvonalak. A megyét átszelő egyetlen országos jelentőségű út Hód-vásárhely felől jőve Velnököt érintve a Maros jobb partján halad Arad felé. Ebből a hadútból Apátfalvánál van egy elágazás Csanádra, mely Torontál és Temes megyébe visz. A velnöki réven át helyi jelentőségű közút vezet dél felé és a Maros bal partján keleti irányban Csanádra. Valószínűleg meglehetett már a nyugati irányú ún. Ószegedi út is.

7 Mivel a térségben levő falvak közül csak Velnök és részben Szentlőrinc feküdt útvonalak csomópontjában, ez eleve meghatározta további fejlődésük ütemét: mindkettő mezőváros (oppidum)

8 lett. A 14. század elejére a két Velnök már egyetlen településsé olvadt össze. A régi Makó településtörténetének legbecsesebb leírása 1337-ből származik. Nemcsak a helység piacáról, vámszedéséről vagy az itt székelő főurak kúriáiról történik említés, de az akkori Makó pontos topográfiai jellemzését is tartalmazza: „Makófalva helységben egy darab föld a nyugati oldalon, amely a Maros vizéből kiszakadó és a Hód nevű mezőség felé tartó és közönségesen Foknak hívott érnél kezdődik, egy darab, közönségesen Eresztvénynek nevezett erdővel és a falu telkeivel együtt egészen Dénes mester házáig, az említett Dénes mesternek és fitestvéreinek jutott udvarbirtokul: Makófalva többi részét pedig, elkezdve ugyanazon Fok nevű helytől, két egyenlő részre osztották a következő képpen: hogy ami azt az utcát illeti, amely Kisfalu mellett húzódik el és végül összeér a Hód utca nevű másik utcával vagy úttal, - ezen utcáknak a mezőség felé eső egyik része egész kiterjedésében Dénes mesternek és testvéreinek esik osztályrészül; az említett utcának a Maros vize felé eső többi része pedig az előbb említett érsek úrnak és unokaöccseinek jutott..."

9 Reizner János találóan jegyzi meg: „Alig van város, amely e korból ily becses topográfiai adatokkal dicsekedhetnék. Ez adatokból látjuk, hogy Makó hatodfélszáz évvel ezelőtt, s illetőleg már az Árpádházi királyok idejében is ugyanazon a helyen feküdt, amelyen ma áll. Láthatjuk, hogy ugyanazon ér vagy Fok, amely az utóbbi időkig Makón keresztül folyt s amelynek nyomai itt-ott ma is észlelhetők, már az ős időkben is Makót mintegy ketté osztotta: nem lehetetlen, hogy a Foktól nyugat felé eső rész volt Alvelnök, a keleti pedig Felvelnök"

1

0. Makó a török hódoltságig nyugalmas időket él át, és jelentős helységgé válik. E virágzó fejlődést a török terjeszkedése állítja meg. 6 Borovszky i. m. II. 349. 1. Inczefy Géza valószínűnek tartja, hogy az ószláv eredetű képzett szó: volbnik jelentése marhapásztor (i. m. 232. 1.) Bátky Zsigmond az egyébként érdemes Borovszky szómagyarázatát laikusnak nevezi. Feltételezése szerint a vőnek szó a „vén-ek"-ből származik. (Bátky Zsigmond: Arad = Hrad? Föld és Ember 1928. 8. évf. 116. 1.) Reizner szerint mint helynév teljesen kipusztult, csak a Vőneki családnévben maradt fenn; jelentése: vész, veszély. E révnek veszélyes természetétől nyerte a helység hajdani nevét (i. m. 1—2. 1.) Legvalószínűbb, hogy mint legtöbb helységnév, Velnök is személynév (Századok 37. 472. 1.) 7 Az 1699-i Wallner-féle térkép is feltünteti. 8 1516-tól elmarad a -falva végződés, ami kétségtelenül a várossá emelkedés jele. Hivatalosan először Báthori Gábor fejedelem nevezi 1608-ban mezővárosnak, de félhivatalos formában a királyi dicator 1559-ben oppidumnak említi. 9 Anjoukori okmánytár III. 365. 1. Idézi Reizner i. m. 9—10. 1. 1

0 Reizner i. m. 10. 1. 44