Hegedüs Géza – Péter László: Dobsa Lajos emlékezete. A Makói Múzeum Füzetei 13. (Makó, 1974)
PÉTER LÁSZLÓ: A hadszervező
hűség a forradalom vívmányai ellenében. Dobsa, a radikális, baloldali politikus fönntartás nélkül hirdeti a népfölség elvét: „A nép mindenható és általános, nem lehet hatáskör, mely őt nem illetné." A nép választotta testület, az alsóház jogosult, fejtegeti, a király megbüntetésére. A büntetés, mondja, sokféle lehet, a bűn nagyságához kell alkalmazni őket. A trónfosztás szerinte az első lépés: „Itt van a letevés, a koronátóli megfosztás; de hogy egy titkosan elkövetett hűtlenség esetében, mely miatt semmi minisztert sem lehet felelősségre vonni, a hűtlen király eltávolítása, száműzése elég büntetés nem lehet, az világos. Ha egy király gaz reakciója által a népet a belháborúk minden iszonyainak kitette; ha nyomorult bujtogatásai, ámításai által a már rég elhamvadt gyűlölségnek szikráit újra felélesztette, sőt a barátság legszorosb kötelékeit szétszaggatta, testvért, barátot barát ellen fellázított; ha a külön népfajokat, saját legszentebb érdekeik elfeledésével, egymás ellenébe, mint veszett tigriseket állítani a rafinírozott gazság non plus ultrája 6 4 által tudta; ha irtóháborút tűzzel-vassal pusztíttatva viseltet népfaj ellen, mert a szabadságnak és függetlenségnek kivívója és erős támasza volt, ha szóval egy király gyilkolás, rablás, gyújtogatás, árulás, hitszegés stb. megannyi főbűnök részesévé lőn, akár közvetve, akár közvetlenül, hogy ekkor ennyi iszonyért a letevés elég legyen, azt senki, kinek józan esze van, nem fogja állítani. Példát, rettentő példát kell adni a zsarnokoknak, hogy megreszkessenek legbensőbb valójukban, és lássák már át egyszer valahára, hogy korona és bíbor palást nyomorult eszköz, mely nem óvhat meg senkit a népigazság sújtó karja ellen!" 6 5 Az elméleti fejtegetés után V. Ferdinánd hitszegésére fordítja a szót: a törvényszegő király, mondja, önmaga fosztja meg magát a koronájától. „Hogy a király támmasztá fel a reakciót, az bizonyos, az természetes is, még a monarchia lesz, így leend, mert a király emberi gyarlóságánál fogva sohasem elégedendik meg az alkotmány adta hatalommal, mindég többre vágyand, és mindég reakciót származtand a szabadság ellen. Tehát a király törvényszegő, és azért nem szent és sérthetlen." 6 6 Decemberben, amikor az osztrák haderők már a főváros felé nyomultak előre, s az addig lapuló reakciósok egyre jobban ki merték mutatni foguk fehérét, Dobsa velük veszi föl a harcot. A szerkesztőhöz, Pálfify Alberthez (aki akkor demokratikusan Pálfiinak írta magát) írott levélben emelte föl szavát a megalkuvás, a semlegesség álarcába bújt árulás ellen. Nem igaz, mondja, hogy ha a kamarilla győz, minden marad a régiben. A császári udvar Magyarországot gyarmati sorba akarja süllyeszteni. „Honunk, melyet a szabadság, függetlenség az anyagi jólét lehető legfőbb fokára emelné, ismét kiszivattyúzható gyarmatául fogna lealacsonyíttatni a telhetlen Ausztriának, — földmívelése, ipara, kereskedése megsemmisülendne, s az azokat űző néposztályok tönkre jutandnának." „Fojtsátok el a piszkos önérdek ámító sugallatát, s karoljátok fel hűn és melegen ügyünk szentségét, — mert vesztünk nem részleges, hanem közös leendne! — Vagy győzünk vagy bukunk mindnyájan." 6 7 A hadszervező 1849 elején Vasvári Pál és hat társa — köztük Dobsa Lajos is — keltezetlen beadványt intézett Kossuth Lajoshoz, a Honvédelmi Bizottmány elnökéhez. Elmondták benne, hogy Jellasic közeledtekor Kossuthnak még mint magánembernek a föl6 4 netovábbja 6 5 Uo. 6 6 Uo. 6 7 [D OBSA Lajos] Radical: Szerkesztő! MT 1848. dec. 23. 975.1. 14
