Hegedüs Géza – Péter László: Dobsa Lajos emlékezete. A Makói Múzeum Füzetei 13. (Makó, 1974)

PÉTER LÁSZLÓ: A király ellen

molyra menni. Nem is sokan mentek, és ezek legnagyobb része is nem szavazván, ismét Balog Kornélt tette követté a nemesség. Hagymakoszorút neki! A nemzetgyűlés pedig kinyilatkoztathatná, hogy miután ő az ötevényi követ választását semmíté meg, helyébe csak ötevényi követ mehet, ergo consequenter

5

7 zámolyi követet nem ismer, és így folglich

5

8 Balog uram ismét kicseppenne."

5

9 Ősszel makói küldöttség járt Pesten, s panaszt emelt Bánhidy ellen, amiért ígéretét nem tartotta meg. Dobsa erről is beszámolt: Bánhidy kortesbeszédeiben megígérte, hogy a püspöki birtokból földet és rétet oszt a makóiaknak. „Hát mért késik beváltani a szót? Nagy baj van. Az uraság részben akarja kiadni a földet, a makói nép pedig nem vállalja. Úgy okoskodik, hogy hiszen Bánhidy uram maholnap fölosztja, hát minek elégednénk meg egy részével, mikor úgyis csak a miénk lesz ű — egészen! S mi ennek a következménye? Semmi más, minthogy a makói nép takarmány nélkül marad."

6

0 A király ellen Figyelme ezután már az ország egyetemes ügyei felé fordult. Amint kiéleződött a nemzet és a hitszegő király közötti ellentét, Dobsa a királyság intézményét vette célba. „Márciusi törvényeink sok tökéletlenségei és hibái közt első helyet foglal el a III. Tör. 1. §., mely a demokrácia szellemével homlok egyenest ellenkezik, és így szól: »A király személye szent és sérthetlen.« E pár szóban rejlett régóta minden bajnak fő kútforrása."

6

1 A következőkben a republikánus elveknek megfelelően boncolgatja a „társadalmi szerződés" eszméje szerinti királyi felelősséget, s a márciusi alkotmány belső ellentmondásait. A király, jut következtetései végére, ha a törvényt áthágja, felelősségre vonható, „büntetés alá esik". „A népnek első és fő kötelessége önérdekét, önjavát szeme előtt tartani, mert azt követeli tőle a természet és az ész törvénye, ha tehát — ami közönséges — a népérdek összeütközésbe jő az uralkodó érdekével, akkor a nép köteles érdekei védelmére minden eszközt felhasználni. A sérthetlenségnek tehát meg vannak határai, amelyeken túl a király nem lehet, nem szabad, hogy sérthetlen legyen! És ekkor ítélni kell az uralkodó felett. Ki ítéljen? A nép!... Erről szólunk majd jövő alkalommal."

6

2 A következő számban valóban itt folytatja gondolatmenetét; „ítéljen a király felett a szuverén nép, mely minden hatalmat magában foglal, mely hadat kezdhet vagy békét köthet, mely új törvényeket hozhat, már hozottakat eltörülhet, melynek akaratának szentnek kell lenni, mint szent és csalhatatlan maga a nép, ő ítéljen a hitszegő király felett."

6

3 E merész gondolatoknak óriási mozgósító ereje volt ezekben az októberi napokban, amikor még sokan haboztak, bizonytalankodtak, nem köti-e őket a király5

7 következésképpen tehát 5

8 ebből kifolyólag 5

9 [DOBSA Lajos] Radicalis: Hagymakoszorú. MT 1848 júl. 24. 450. 1. 6

U [DOBSA Lajos] asboD: Ötödik cantate Bánhidihoz. MT 1848. szept. 8.611.1. 6

1 [DOBSA Lajos] Radicalis: Az 1848. III. Törvénycikk 1. §. MT 1848. okt. 28. 782.1. 8

2 Uo. 6

3 [DOBSA Lajos] Radicalis: Ki és miként büntetheti a királyt? MT 1848. okt. 30. 783—784. 1. 13