Hegedüs Géza – Péter László: Dobsa Lajos emlékezete. A Makói Múzeum Füzetei 13. (Makó, 1974)
PÉTER LÁSZLÓ: A publicista
harcos lapjában, a Marczius Tizenötödikében. 5 1 A radikális Dobsa dühét epébe mártott tollal írott cikkben öntötte ki. Ilyeneket írt: „Makó várossá annyira van a haladástól, mint Jeruzsálemtől. Ez közmondás. Követválasztás volt, és Bánhidyt választották követnek. E hírre Európának feláll a haja szála. Nevessen, aki tud! De azt nem hittem volna, hogy Bánhidynál létezik még ember, akiben a közbizodalom magát jobban prostituálhatta volna. Hogy van nép, mely éles kést ád ellensége kezébe!" „Ez a követválasztás — úgymond — ríkatóbb a makói tormánál... Bánhidy makói követ. Előbb hittem volna, hogy Makót ki fogják kövezni.". Azután portrét fest Bánhidyról: „Mikor Bánhidy Csanádba vetődött, akkor úgynevezett »liberális szellemű« volt Csanád. Bánhidy ezt látta, s hogy boldoguljon, hát kapta magát, ő is liberálisnak csapott föl. A dühödésig liberális volt! A csanádi püspöknek macskazenét rendezett, s a zenészeket ő vezérelte. A püspököt kiverte legelőjéről, s kommunisták módjára a legelők felosztását akarta. Szóval hallatlan kravallokat csinált, hogy Csanád fölött bámultában többször megállott a nap. Viceispányságig vergődött. Gyűléseken rendesen hallgatott, amiből Csanád vármegye azt következtette, hogy rendkívül bölcs embernek kell lennie." Ezt a szatirikus arcképfestést még a lap további számaiban is folytatta. Elmondotta, hogy egy népgyűlésen valamelyik makai cserzővarga szemére vetette Bánhidynak képmutatását, de Bánhidy ezt is hallatlanná vette, csakúgy mint a helybeli fiatal jegyző kritikáját. 5 2 A harmadik „ének" Bánhidyról egészen rövid ; név nélkül, a szerkesztő mezében szólítja föl Dobsa önmagát: ha Bánhidy százezer rossz tulajdonságából elmondott vagy harmincat, az igazság kedvéért közölje a makói követ jó tulajdonságait is. „E szép tulajdonok pedig e következendők:" — s itt a cikk véget ér! 53 A negyedik cikk pedig való vagy képzelt beszélgetés a két makai harangozó, a kálvinista Nemes Pintér Mihály és a pápista Tilinkó János között. Tilinkó szemére veti Pintér uramnak, hogy kidobott háromezer forintot a nemessége fölkutatására, s most semmit sem ér vele, hiszen — „Bánhidy polgártárs is azt mondta" — a nemes egy a paraszttal. Ám Nemes Pintér Mihály tájékozottabb: „Csak higgye kegyelmed, hogy az az igaz, akit kendnek mondott. Én meg azt mondom, hogy ámbár nem szólok, de hogy tekintetös Bánhidy úr mit mondott, azt jobban tudom én, nömös Pintér Miháj... azt nem is kötöm a kelmed orrára, csak annyit mondok... egyik kéz a másikat mossa! osztán no... no... a következés majd a' mutatja mög, de tudom én, hogy mikor Bánhidy úr odafönt van, nem köll akkor idelent félnie a nömös embörnek! 5 4" Dobsa a régi világ újra szerepet kapott figuráinak baloldali bírálatában nem maradt meg szűkebb pátriájánál. Közben bizonyára ismét Pestre ment, és tarthatta kapcsolatait régi győri ismerőseivel, mert tőlük kapott tájékoztatás alapján Balog Kornél Győr megyei követ viselt dolgait is pellengérre tűzte. „Bánhidy méltó vetélytársa" — mondja róla, talpig pecsovics, aki vesztegetéssel jutott szavazattöbbséghez. 5 5 A választást megsemmisítették, de — úgymond — félő, hogy a megismételt választáson ismét ő lesz az ötevényi kerület követe. 5 6 Ez, mint utóbbi kiderült, be is következett. Amint Dobsa írta: „A győri pecsovicsok Zámolyra tették át az ötevényi kerület választó helyét, mert bizonyosan hallották, hogy a nemtelenek nem akarnak — átkelve a Dunán — Zá5 1 [DOBSA Lajos] asboD: Követválasztás Makón. Marczius Tizenötödike (a továbbiakban MT), 1848. jún. 28. 361. 1. 5 2 [DOBSA Lajos[ asboD: Második cantate Bánhidyról. MT 1848. jún. 30. 369. 1. 5 3 [DOBSA Lajos] Harmadik cantate Bánhidyról. MT 1848. júl. 3. 376.1. 5 4 [DOBSA Lajos] asboD: Negyedik cantate Bánhidyról. MT 1848. júl. 4. 381.1. 5 5 [DOBSA Lajos] asboD: Első Psalmus. MT 1848. júl. 7. 392.1. 5 6 [DOBSA Lajos] Radicalis: Második Psalmus. MT 1848. júl. 15. 421. 1. 12
