Vágvölgyi András – Gábor Kálmán: A kisvárosi fejlődés sajátos útja. Adalékok Makó demográfiai helyzetéhez. A Makói Múzeum Füzetei 12. (Makó, 1974)
A hagyma szerepe a város társadalomfejlődésében
hamar felismerték, hogy érdekeik védelmére csak egy út látszik járhatónak: szövetkezetekbe kell tömörülniük. Bár a hagymások az egymással való szolidaritás gondolatáig csak akkor jutottak el, amikor a piaci értékesítés érdekei a jelzett irányban mutattak, de tömörülésüket kétségen kívül elősegítette az, hogy „haladó és polgárosodó parasztok" voltak, „olyanok, akik az emelkedés és gyarapodás érdekében mindenre vállalkoztak". 1 2 A szövetkezetek — elsősorban az állami beavatkozás miatt — nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, néhány évi működés után felbomlottak. A város társadalmi fejlődése és a demográfiai helyzet alakulása szempontjából az elmondottak nem közömbösek, úgy tűnik, hogy az ismétlődő termelési és értékesítési válságok kimutatható hatással voltak a makói paraszttársadalom életére és ezzel együtt a város fejlődésére is. Az elmondottak alátámasztására közöljük a vonatkozó népszámlálások adatait, melyekből kiolvasható bizonyos megtorpanás, sőt visszafejlődés is, tükrözve a makói társadalom fejlődésének addig nem tapasztalt új tendenciáját. 4. sz. táblázat Makó város népességének alakulása 1920 36 249 1930 35 132 1941 34 856 5. sz. táblázat (1870=100,0%) 1880 1890 190 0 1910 1920 1930 1941 108,3 117,7 121,6 123,6 134,8 130,7 129,6 Az adatok azt mutatják, hogy 1890 után a természetes szaporodás játssza a fő szerepet a város népességszám növekedésében. Ez a folyamat töretlen az első világháború végéig. Nem szabad, hogy megtévesszen bennünket az 1920. évi csúcs, ugyanis az új országhatárok megvonása után jelentősen erősítették a város közigazgatási szerepét, ettől kezdve Makó az újonnan létrejött Csanád—Arad—Torontál megye székhelye és átmenetileg a határok következtében kialakult népességmozgás a várost — határszéli helyzeténél fogva — erősen érintette. Hogy mennyire makói specifikumról van szó, kitűnik Csongrád, Hódmezővásárhely és Szentes városok népességszámának alakulásából is: 6. sz. táblázat (1870=100,0%) Város 1910 1920 Csongrád 145,6 146,3 Hmvhely 126,8 124,3 Szentes 111,8 114,4 Erdei Ferenc Válogatott írásai és beszédei. 15. 1. 7
