Vágvölgyi András – Gábor Kálmán: A kisvárosi fejlődés sajátos útja. Adalékok Makó demográfiai helyzetéhez. A Makói Múzeum Füzetei 12. (Makó, 1974)

A foglalkozásszerkezet demográfiai összefüggései

nem követi az országos megoszlást. A legfeltűnőbb az, hogy Makón csaknem minden csoportban kevesebb a férfi, különösen a 10—14, a 30—34, a 35—39, 40—44 és a 45—49 évesek korcsoportjaiban mind a megfelelő korosztályokhoz tartozó'nőkhöz képest, mind pedig az országos arányokhoz viszonyítva is kevesebb férfi található. Jó példa erre a 10—14 évesek korcsoportjának nemek közötti aránya, Makón ugyanis 49,9—50,1, országosan pedig 51,4—48,6 a férfi—nő arány százalékban, körülbelül ez a tendencia figyelhető meg a fent jelzett korcsoportok mindegyikében. a uÉpemeg jzawa wem, Életkor íi cjaladi Állapot «eriwt.wo. FÉRFIAK N 0 K 1100 1000 900 800 700 600 500 400 300 200 100 100 200 300 400 500 600 700 600 900 1000 1100 1200 1100 1000 SOO B00 TOO 600 500 400 500 200 100 200 100 400 500 600 700 BOO 900 1000 1100 ELVALT A családi állapot szerinti megoszlások is több eltérést mutatnak az országostól. Így többek között megfigyelhető, hogy például a hajadonok aránya magasabb az országosnál. A házas férfiak aránya különösen a 20—24 évesek korcsoportjában látszik alacsonynak, országosan az e korcsoporthoz tartozók 38 százaléka, Makón viszont csak 32,1 százaléka házas. Jellemző, hogy a házasok aránya mind a férfiak, mind pedig a nők esetében alacsonyabb mint országosan. Az özvegyen maradt nők aránya 7—12 százalékkal haladja meg az országos arányokat. Ugyanez vonatkozik, ha kisebb mértékben is az elváltakra, arányuk mind a férfiak, mind a nők esetében nagyobb, mint az országos. A városi népesség nemek, családi állapot és korcsoport szerinti adatai akkor válnak Makó jelenlegi demográfiai helyzete értelmezésének alapjává, ha a korcsoportok szerinti megoszlást párosítjuk a népgazdasági ág szerint kialakult fő foglalkozási csoportokkal. 15