Vida Zoltán: Makó iskolatörténete a város felszabadulásától az államosításig (1944-1948). A Makói Múzeum Füzetei 11. (Makó, 1973)

Előszó Makó „az első felszabadult magyar város" megtisztelő címmel vonult be a második világháború hadi és politikai eseményeinek krónikájába. Ez a körülmény természetesen nemcsak egy város sokat szenvedett lakosságának hozta meg a szabadságot, de egy új világ hajnalát jelentette az egész magyar nép számára. A szovjet hadsereg csapásai szétzúzták a régi társadalmi rendet, annak reakciós államgépezetét, a helyi és központi hatalmat azok kezébe juttatta, akik a dolgozó nép érdekeiért küzdöttek már a felszabadulás előtt is. A felszabadulástól eltelt csaknem három évtized alatt a város külső képében, társadalmi struktúrájában, gazdasági és kulturális téren jelentős mértékben megváltozott. A fejlődés üteme különösen az utóbbi másfél évtized alatt gyorsult fel. A haladás élén a felszabadulás első óráitól ott álltak a kommunisták, a demokratikus érzelmű munkások, parasztok és értelmiségiek. Ott voltak a város újjászületésénél az építők sorában a pedagógusok is, akik nem kis fáradsággal küzdöttek az iskolai élet megindításáért, majd a demokratikus közoktatási rendszer megteremtéséért. A már történelembe hajló időkre emlékezve, tanulmányomat elsősorban azoknak ajánlom, akikkel együtt indultunk, akik becsülettel harcoltak, de ma már nincsenek közöttünk. Mi, akik a nagy idők tanúi és részesei lehettünk, merítsünk az emlékekből, hogy soha ne feledkezzünk meg városunk anyagi és szellemi kultúrájának gazdagításáról, bárhová szólítson sorsunk. Szeged, 1972. szeptember 26. A szerző 3