Tóth Ferenc: Gilitze István és az 1821-es árvíz. A Makói Múzeum Füzetei 9. (Makó, 1972)

Az 182l-es árvíz egyik leghitelesebb leírását találjuk meg Gilitze költeményében: Szent Lörintz tájékán ki ezt elsőbb látta, Életire kiki tsak a halált várta, Le rogyott házait jaj szóval siratta, Sok udvaron a" víz ölnél több vala. De még Uj város is meg rémült végtére, Mikor terjett a' víz Piatz környékire, A" Zsidók házait rendre le aratta. A' Kapitány házig el hatott nagy volta. Fölséges Királyunk kassa sóházai Ugy voltak a" víz közt mint a" hal bárkái; Lápokra rakodtak utzáink lakosi, A' sok le omlott ház elég bizonysági. Kálvária utzája aki voltál ékes, A" Mar us víziben te is voltál részes Kereszt útzáidon víz volt veszedelmes, A* földből épült ház hijjába volt ékes. Belső és legkülsőbb városunk két szárnya Nyisd meg ajakidat a" háláadásra Mert ö' nagy ár víznek nem lettél prédája Hogy téged meg tartott az Úr erős karja. Nem mutatja be az egész várost, a szentlőrinci városrészről vagy a Bujákról még említést sem tesz. Az ő világa a mai Széchenyi és Beloiannisz utcák által határolt terület: a kapitány-ház, a zsidó utcák, a piac, a sóház, a Kálvária utca és annak kereszt utcái. Legtöbbet a Kálvária utca környékénél időzik. Ez érthető is, ugyanis a 86. szám alati lakóháza a mai Beloiánnisz u. 39. számú ház helyén állt. Verséből kitetszik, mintha az ő ékes lakóháza is megrongálódott volna. Hogyan lehetséges az, hogy az az ember, aki rajongásig szereti szülőföldjét — versében két ízben is édes hazájának nevezi Makót —, az árvíz előtti időben nem vesz részt a partvédelmi munkában, melyen ugyancsak dolgozik „mintegy két hétig szüntelen rémülésben... a város népe, éjjel, nappal lárma harangok által zavartatván a töltés erősítésére."

6 Az árvíz idején, talán már előzőleg is, nem a városi lakásában tartózkodik, hanem az apjától örökölt szállásföldön dolgozik. Szorgalmatoskodtak már az aratáson; Kin voltunk mezei külső szállásokon, De oda is a' hírt hozták gyors postákon, Jöjjünk haza, víz van majd egész városon. Hogy tanyaföldjük helyét megjelölhessük, tekintsük át Erdei Ferenc megfogalmazásában a Makó határában kialakult termelési övezeteket: ,,A Maros partján fekvő városi belterületet szőlős-, gyümölcsös- és veteményeskertek, valamint kenderföldek övezték. Ezek körül a belső legelők öve helyezkedett el, ahova a használati állatállományt hajtották ki napi legeltetésre. A következő övezetet alkották az „ugarföldek"; ez volt eredetileg a város szántóföldje, ahol nem épültek tanyák, hanem a városból 6 Szirbik i. m. 33 I. 153