Tóth Ferenc: A makói talicskaper. A Makói Múzeum Füzetei 8. (Makó, 1971)

hogy Makón más vidéki városokat megelőzve hamar megindul a nagyarányú aszfaltozás. „Akkoriban örömmel szavazták meg az aszfaltjárda építését, mert arra számítottak, hogy az aszfalton könnyebb tolni a teherrel megrakott talicskát, mint a hepe-hupás téglajárdán és a kiépítetlen kocsiutakon."

4 Történetileg hitelesen örökíti meg ezt Déry Tibor a Felelet című regényében „. .. tudod-e kedvesem — mondja a rektor Farkas Zénó egyetemi tanárnak —, hogy Szeged után Makó volt az első vidéki város, ahol aszfaltoztunk. .. Ami elkél Szegednek, az Makónak sem árthat meg, gondolta a városi tanács, s rögtön át is küldött egy bizottságot, hogy nézzék meg, mi fán terem az az aszfalt. A bizottság alaposan szemügyre vette az új találmányt, megtekintette, jobbról-balról megtapogatta, megszagolta, tán nyalt is rajta egyet, hogy milyen íze van, aztán három nap múlva beadta a jelentést, ha-ha-ha, hogy jól gurul rajta a talicska. Abban a minutumban a városi tanács megrendelte a vállalkozónál a főútvonalak sürgős beburkolását. . .. No de várjunk csak kedvesem, mert az élet nem olyan egyszerű, mint egy kémiai képlet, ha-ha-ha. Amit megrendel az ember, azt ki is kell fizetni, a makóiaknak meg bő a szemük, de szűk a markuk, hát meg kellett egyeztetni a kettőt, hogy össze ne kapjanak. Ezért történt, hogy Makó városa ketté vágta az utcákat, mint Gordius azt a bizonyos csomóját s a pesti vállalkozónál csak az utca felének, az egyik járdának az aszfaltozását rendelte el és mindenütt azét, amely hajnalban, munkába menet napon, délután, munkából jövet pedig árnyékba fekszik . . ,"

5 A néptől elszakadt hatóság és törvénykezés azonban nem akar tudni a járda és a talicska összeforrottságáról. Erről mondja Erdei Ferenc: ,,Van egy kézijármű . .., melynek céljáról és értelméről a központi rendelkezés mit sem tud, s az országútra parancsolja."

6 Az első talicska-ellenes rendelkezést Vertics Gyula városi rendőrkapitány adta ki 1872-ben, amikor plakáton elrendelte, hogy tilos „Kocsival a járdára állni, vagy lóval rajta járni avagy járdán talicskát tolni."

7 A rendelkezést azonban következetesen nem hajtották végre, pedig a kialakulóban levő talicskaellenes tábor egyre többet hallat magáról. Egyik cikkben pl. ilyen kirohanásokat olvashatunk: „Járdáinkat teljesen monopolizálják a talyicskák, s a kit az égiek nem áldottak meg ily egy kerekű alkotmánnyal, az kénytelen minduntalan a járda melletti piszkos sárban gázolni, mert különben ezen szerszámokat tolják keresztül a lábán. Sokszor két-három tenyeres-talpas kofahölgy áll meg a járdán, az egykerekű szerszámok melléklete gyanánt, s kit balvégzete azután ehhez a termophilei szoroshoz vezetett, valóságos salto mortalékkal kénytelen menekülni, kísérve a patent kofásasszonyságok nyájas vihogásaitól."

8 Az egyes rendőrök hacsak tehetik — szemet hunynak az ilyen szabálysértőkkel szemben. „A mi rendőreink ... legtöbbje csak akkor lát meg valamit, ha őket meg a föllebbvalójuk látja."

9 Az erősebb kezű rendőrkapitányok viszont a rendszeres bírságoltatástól sem riadtak vissza. Van olyan nap, amikor 50—60 személyt is megbírságolnak.

1

0 A város szabályrendelete már humánusabb és megértőbb: a 18.§ értelmében „A járda rongálása tiltva van. A talicskákat az aszfaltjárda külső szélén szabad tolni."

1

1 * Makói Friss Újság 1920. augusztus 6. 5 Déry T., i. m. 157-től 159. Az író Tettamanti Károly egyetemi tanártól hallotta e történeti hitelű anekdotát. 6 Erdei F., Futóhomok 2. kiadás (É. n.) Athenaeum 178—179. 7 Makói Városi Levéltár. (A továbbiakban MVL) 1407/1872. 8 Makói Hírlap 1887. november 17. 9 Talicskák a járdán. Maros 1899. szeptember 3. 1

0 A járda meg a talicskák. Maros 1899. november 26. 1

1 Járda szabályrendelet az 1906., 1907., 1913. évekből a MVL-ban. 190