Eperjessy Kálmán: Csanád megye az első katonai felvétel (1782–1785) idején.A Makói Múzeum Füzetei 7. (Makó, 1971)

2. Az országleírások

lennek látszik. Tekintetbe kell azonban vennünk az akkori közlekedési viszonyokat, rossz utakat, kerülőket és egyéb közlekedési akadályokat. Építészetileg csak egyszerűségről és szerény igényekről lehet beszélni. Stílusbeli folytonosságnak nyoma sincs, nem is lehet. Mégis fejlődést jelentenek a régivel szemben rendezett belterületükkel és szabályos idomú településformájukkal a királyi kamarai és magánföldesúri falvak. Szilárd középület csak a templom, esetleg a parochia. Iskoláról, községházáról nincsen szó. A városnak számító Makón is csak a két templomot (katolikus, református) és a megyeház épületét találja szilárdnak a bizottság. A református templomról tudjuk, hogy eredetileg sövényből készült zsindelytetős épület volt és mellette fatorony állott. Az akkor már masszív belvárosi templom anyagának egy részét az egykori Szentlőrinc község régi temploma szolgáltatta. A mai városháza helyén állt megyeháza a felvétel idején egy felényi alaprajzi kiterjedésű földszintes épület volt, amely Vertics János mérnök tervei szerint készült. Meg kell említenünk, hogy a Bizottság által felsoroltakon kívül voltak más számottevő épületek is, ha katonai szemmel nem is szilárdak, így a püspöki lakás, a Maros partján a sóraktár, a Nagy Érnél a gör. kat. templom. Továbbá a Kálvária-dombon a földeáki úton és a lelei út felé a szőlők mellett egy-egy kápolna kőkereszttel. Nagy figyelmet érdemel a hidrológiai rész, amelynek a Marosra vonatkozó adatai ma is megszívlelendők. A vízállás áradás és apadás okozta ingadozásainak feljegyzése helyett inkább községenként egy évekre visszamenő középérték megállapítására törekszenek. Ennek megközelítő pontosságát a későbbi mérések is igazolták. Az országleírás kiemeli, hogy a folyó vízállása nagyon ingadozó. A sok kanyarulat és szigetképződés miatt a folyó szélessége és mélysége állandóan változik. Tavasszal és nyáron, zöldár idején a hirtelen lefutó víztömeg nem fér el a folyó medrében. Átlépi a partokat és nagy területeket elborít. Legsúlyosabb a síksági szakasz, a Csanád megyei községek helyzete, mert ott a vizet át nem eresztő talaj miatt a hirtelen árvíznek nincs lefolyása. A Maros árhulláma néha egyesül más folyók, a Körösök és a Tisza árvizeivel. Ilyenkor a holtágak, erek, fokok és vízvezető árkok is megtelnek vízzel. A leírás kiemeli a Marosnak, mint közlekedési útnak a jelentőségét. A folyón gabona- és sószállító hajók közlekednek. Szeged és Pest között Makó a főelosztó állomás. A Maros nyújtotta közlekedési lehetőségekből a partmenti községek is sok előnyt élveznek. Az országleírásból tudjuk, hogy a Maros szélessége helyenként 60-80-100 lépés. Csak Nagylaknál éri el a 200-300 lépést. Nyáron nagyon leapad. Ilyenkor egyes helyeken, így Csanádnál is, gyalogközlekedés van. Egyébként kompon közlekednek. Makón is csak a Nagy Éren át vezet híd. Ugyanebben a rovatban olvashatunk minden község mellett kimerítő tudósításokat az állóvizekről: tavakról, erekről, lápokról, mocsarakról. Különösen a „folyó mocsár"-nak (flüssender Morast) nevezett Száraz-Ér vízállását írják le több helyen is részletesen. A vízállásos helyek elnevezésében nincs következetesség. A szék (szik) a ,,tó" elnevezés alatt is előfordul. Ugyancsak az Országleírás tartalmaz közelebbi adatokat a legjelentékenyebb állóvízről, a sással és náddal benőtt „Nagy Mocsár"-ról, amely a Tisza és a Maros mellett Makótól Szegedig, Tápéig és Algyőig húzódik. Katonai érdek volt a legelőviszonyoknak, rétek, kaszálók állapotának pontos ismerete. Azt is tudni kellett, hogyan lehet rajtuk közlekedni. Ezért találunk községenként kimerítő tájékoztatást a száraz rétekről és az áradás folytán hosszabbrövidebb ideig víz alá kerülőkről. 9