Kelemen Ferenc: A makói városi tanácsház. A Makói Múzeum Füzetei 6. (Makó, 1971)

Az új épület

ilők hangsúlyozzák. Felső részüket falazott félkörök zárják és ezeket alul vállpárkány köti össze. A földszintet és emeletet az egész épület hosszában végig futó kettős, erős vonalú választó párkányzat osztja meg. Az emelet tengelytagozása a földszintével azonos azzal a különbséggel, hogy a kilátó belső falán félkörösen zárt (4 ablak és 1 ajtó) nyílások vannak. A homlokzat emeleti része díszesebb kiképzésű, mint a földszinti. Itt az ablakok félkörrel zárt, álló téglalap alakúak, és ezeket az altan oszlopain is látható ion-fejes, bojtdíszes lizénák (falcsíkok) tükröket alkotva választják el egymástól. A lizénák az egész építmény hosszán végig futú koronázó párkányt támasztják alá, vertikálisan pedig az emeleti ablakok aljáig nyúlnak. Az ablakokat záró, falazott félköröket a lizénákig érő vállpárkány fűzi össze. Ezeket a falazott félköröket a későbbiek során kibontották, és jelenleg üvegezettek. Az épület udvarra néző árkádos földszinti és emeleti folyosói cseh-boltozatúak. A boltozatok erős mellvédre támaszkodó oszlopokon nyugszanak, és ezeken, mint az altan effajta utcai oszlopain, tenyérnyi övpárkány fut körül. A 24 m-es szárnyak utcára (Dózsa György és Felszabadulás utca) néző földszinti és emeleti része a homlokzattal azonos kiképzésű és díszítésű azzal a különbséggel, hogy ezeken a frontokon mindössze 4—4 ablaknyílás van. (A főhomlokzaton ugyanilyen távolságra 6—6 ablak esik.) A szárnyak udvarra néző szélessége 12,5 m, és homlokfaluk az utcaival azonos -díszítésű. Megemlítendő még a Tanácsháznak a Felszabadulás útjára nyíló nagykapuja •(kocsi-bejáró), amelynek hatalmas pillérei, azokat koronázó nagyméretű timpanonja, valamint szépmívű vasrácsozata impozáns látványt nyújtanak.

1

5 1906-ban, az épület felújítása alkalmával eszközölt némely átalakítás nem mindenben mondható szerencsésnek, mert az az objektumot eredeti, helytálló jellegéből bizonyos vonatkozásokban kivetkőztette. így pl. a régi tetőnél sokkal meredekebb hajlásszögű fedélidom nyomja az amúgy sem magas épületet. A homlokzat eredetileg kétlépcsős attika-falának a jelenlegi nagyméretű timpanonra való kicserélése -sem mondható sikerültnek.

1

6 A főbejáraton belépve, jobbra tágas csarnokba jutunk, melybe az emeletre vivő vörös-márvány lépcső torkollik. Ennek díszéül a homlokzatról ismert ion-fejes lizénák szolgálnak. Ez a csarnok eredetileg sokkal nagyobb méretű volt. 1906-ban azonban a hely jobb kihasználása céljából a lépcső és a folyosó közé egy haránt falat húztak az emelet magasságáig, és ott a nagyterem előszobájaként ruhatárat építettek arra. Ennek a harántfalnak földszinti síkját ma Nagy Gyula makói szobrászművésznek a Tanácsköztársaság emlékezetére alkotott, háromrészes, nagyméretű, szimbolikus reliefje díszíti. A Giba Antal-tervezte széképület lényegesen elüt attól az eredeti elképzeléstől, amit a mester előbbi plánumaiban akart megvalósítani. Mindhárom (1 ismeretlen, két ismert) terve kétségtelenül klasszicista volt ugyan, de a megvalósult építményen már elhagyta a korai klasszicizmus (copf, directoire) karcsú oszlopait és játékos díszítményeit: a rozettákat, vázákat, fogazott konzolokat, szív és tányéros ornamenseket már nem alkalmazta. Ellenben az erőteljes, tömör oszlopokat, lizénákat, ívelt ajtó-ablak zárásokat, váll, — választó — és koronázó párkányokat, a zömök portikust annál bőségesebben felhasználta. Ezek pedig a görög-római klasszikus építészet sokkal lényegesebb elemei, mint azok, amiket ebben az alkotásban teljesen mellőzött már. így tehát a tárgyalt objektumot illetőleg a fogalom nemes értelmében vett klasszicista alkotásról van szó, melynek függőleges és vízszintes tagolása — a 1

5 Kovács Gyula i. m. 25. sz. képmelléklete. 1

8 Kovács Gyula i. m. 18. p. 12