Kelemen Ferenc: A makói városi tanácsház. A Makói Múzeum Füzetei 6. (Makó, 1971)

Előzmények

Előzmények Az 1683—99 közt lezajlott felszabadító háború a magyarországi török hódoltság zömét felszámolta, ugyanis a karlócai béke csak a Tisza-Temes-Duna közét — a későbbi Temesi Bánságot — hagyta meg ozmán uralom alatt. A török előtti, ősi Csanád vármegye hatalmas terület volt, melyhez a később szervezett Torontál- és Temes-, illetve a restaurált Csongrád vármegye egy-egy része is tartozott. Mivel a karlócai béke után pár évre (1703) fellobbanó Rákóczi-szabaságharc mozgalmai nem tették lehetővé a töröktől visszavett területek vármegyéinek gyors újjászervezését, azért arra csak a szatmári béke (1711) után kerülhetett sor. Az 1712—16. évi országgyűlés hozzá is látott ennek a feladatnak teljesítéséhez. A visszaszerzett terület megyéinek legtöbbjét illetőleg könnyen ment a határozathozatal, azonban Csanád vármegyére vonatkozólag csak elvi döntés születhetett. Ugyanis: a megye Marostól délre eső része még török uralom alatt sínylődött. Hódmezővásárhelyt és környékét a rendek 1714-ben a restaurált Csongrád megyéhez csatolták, a Maros északi partsávjából pedig a kormányzat határőrvidéket alakított. 1718-ban kötött pozsareváci béke véget vetett ugyan a török hódoltságnak, de a Temesköz területéből III. Károly a katonailag igazgatott Temesi Bánságot alakította, amit nem is tekintett Magyarország részének, hanem azt fegyver jogán szerzett, és önkényesen kormányozható birtoknak minősítette. Csanád vármegyének a Marostól északra eső része a XVIII. század első negyedében teljesen tarolt vidék volt, lakóinak száma pedig nem haladta meg a 2 ezer főt. Ezen az egész területen — a Marosi Határőrvidékhez tartozó Apátfalván, Csanádon és Nagylakon kívül — mindössze három község: Makó, Battonya, és Tornya, egyenként 2—300 telepessel vegetált. Ezek közigazgatását 1730-ig a szegedi kamarai igazgatóság intézte, mivel ezen a területen megyei (nemesi) önkormányzat nem volt. Gróf Nádasdy László, Makó földesura, csanádi püspök és örökös főispán közbelépésére 1729-ben megállapították Csanád vármegye ideiglenes határait, 1730-ban pedig az akkor ezer lakost számláló Makót a megye székhelyévé jelölték ki. Nádasdyt 1731-ben br. Falkenstein Adalbert követte a püspöki és örökös főispáni székben. O I 738-ban formailag is megszervezte a megye önkormányzatát. Az első tisztikart választás helyett (csak öt nemes lakott akkor a megyében) kinevezte. Makó persze, csak névleges székhely volt, mert a funkcionáriusok lakóhelyükről kormányozták a gondjaikra bízott csekély számú lakosságot. Az újonnan helyreállított megye határait az országos küldöttség, a Marostól északra akként állapította meg, amint azok a legutóbbi időkig (1950) fennálltak. A megye eddigi három községéhez az újonnan alakult Földeák negyedikhez csatlakozott. Az egykor nagyterjedelmű Csanád 3