Kelemen Ferenc: A makói városi tanácsház. A Makói Múzeum Füzetei 6. (Makó, 1971)

Az építkezés körülményei

5. ábra. Díszterem. (Felújítva 1969-ben) az időben nagyon csekély kereslet mutatkozott az építő-iparosok iránt. Számottevő építkezés nem is volt a falusias jellegű helységben, és az új megyeházon kívül mindössze két emeletes ház (a református „nagyokola" és a főtéri ún. Károlyi-ház) szerénykedett a városban. Ezeket is — a három korábban épült templommal együtt — idegenből jött mesterek építették. A korabeli helyi nyilvántartás szerint a városban mindössze 1 pallér (kőmívesmester) lakott, aki nagyobbszabású építkezést nem is vállalt. Azért kényszerült a megye is idegenben lakó mesterhez folyamodni építési szándékának megvalósítása érdekében. Ács mester — sok legénnyel — 2 dolgozott Makón. Ezek iránt már nagyobb volt az érdeklődés, mint a kőmívesek iránt, mert a vertfalú parasztházak tetőszerkezetét is csak szakember tudta elkészíteni, míg a faltömést mindenki maga végeztette. Az építő-iparosok (1 kőmíves, 2 ács, 29 asztalos, 5 lakatos, 4 üveges, 1 bádogos) a hetedik céhben (vegyes céh) tömörültek.

2

0 Szali István 1835 tavaszán hozzá is látott a munkához, amin 8—10 legénnyel és a kirendelt közerővel (fuvar, segédmunka) az év őszéig serényen dolgozott. A következő év tavaszán a kőmívesek újra munkához láttak, és a nyár derekára már állt a hatalmas, általános tetszést keltő, egyelőre vakolatlan épület. Közben Faragó Mihály makói ács mester és emberei arra törekedtek, hogy még a szigorú tél beállta előtt elvégezzék az épület befedését. Ez sikerült is, és 1836 novemberére már zsindely fedél óvta a frissen bevakolt székház falait. A részletmunkákat illetőleg az egyes mesteremberekkel külön-külön egyezkedett a megye. A padoláson, ajtó-ablak munkákon több asztalos vállalkozó is dolgo2

0 Szirbik Miklós i. m. 28. p. 14