Kelemen Ferenc: Makó igazgatásának történeti formái. A Makói Múzeum Füzetei 5. (Makó, 1970)

I. KEZDETTŐL MOHÁCSIG Vlnuk honfoglaláskori ószláv révésztelep életéről és igazgatásáról persze semmit sem tudunk. Lakói az állattenyésztő és noma dizáló földközösség idején mint szabad munkások szolgáltak az itt közös birtokú magyar nemzetségnek. I. István törvénye már emliti a falu-vezetőt: villicust, akinek kötelessége ellenőrizni, hogy a házi tüz őrzőjén kívül ünnepnapon mindenki templomba menjen. Ez a törvény alapkő ahhoz, hogy a magyar falu idővel igazgatási egységgé fejlődjék. I. László idejében haladás mutatkozik ezen a téren. Az akkor kelt rendelkezés szerint a messze eső templomban a falunagy egyedül is képviselheti községe lakóit. A faluvezető tehát már bizonyos szerény intézkedési és képviselői megbízást is teljesít. így volt ez nyilván Velnök községben is. A nemzetségi földközösség főleg Imre és II. Eridre uralkodása idején, a királyi javak magán birtokként való szertelen adományozása révén hovatovább megszűnt. A volt közös birtokok is magá tulajdonná váltak, és ezzel kialakult a főúri - egyházi és világi - rend döntő uralma. Károly Róbert 1342.-be' Kiadott törvénye a nyugati feudalizmus mintájára, minder nemesi birtokon dolgozó, eddig szabad mu .kast földhöz kőtő r. jobbággyá, alacsonyított. Megszűnnek a szabad munkásokat tömörítő birtokközősségi falvak és helyed a- *k a jobbágy lakc.-ásu, röldesur;. falvaknak. A faluvezetője mo.;tm ' a >..rő, aki apróbb Ügyekben ítélkezik is, de legfőbb kötelessége a földesúr érdekeinek szolgálata. (Eperjessy K. Lm. 211.1.).