Tóth Ferenc: A makói hagyma történetéhez. A Makói Múzeum Füzetei 4. (Makó, 1969)

akik, a fagyveszély elől dughagymájukat a búbos kemence kuckójába tették. Csodálkozva tapasztalhatták, hogy a kuckóban telelt hagyma — ezt nevezték kuckós hagymanak — nem hozott bördőt, és a hagyma feje feltűnően nagyra nőtt. E felfedezési folyamatnak következő lépcsőfoka a rács alkalmazása. A múlt század második felében még a zsigát a kuckóban teleltették. Hajdú János írja: „. . . a réstaaj kutzkós hagyma pedig 3—4 forint vót vékája".

4

0 A szárítás elterjedése még a 18. századra tehető, és ennek megfelelően hagymánk kezdettől fogva viszonylag nagy méretű lehetett. A makói hagymáról fennmaradt legelső ábrázolás — mely méghozzá színes nyomat — 1895-ből való (5. kép). Mauthner Ödön közli az általa szerkesztett Kert c. lap 6. számának címlapján. Ez a hagyma nagy testű, fölül vállas, alul hegyesedő, héja világos és vékony. Valószínűleg ez a változat hasonlít legjobban a régi makói fajtához. A makói hagyma nemesítése egy állandó, le nem zárt folyamatnak tekinthető. A régi makói hagymát külföldről behozott fajtákkal (pancsovai, zitaui) tudatosan is keresztezték, ugyanis minden hagymatermelő egyúttal hagymanemesítőnek is tekinthető. Legtöbbjük tevékenysége természetesen a megfelelő maghagymák kiválasztására korlátozódott. Hagymabetegségek és elemi csapások A múlt században kevesebb hagymabetegség pusztította hagymánkat, mint ma. A védekezés elsősorban preventív, megelőző jellegű volt. A rendkívüli időjárások idején természetesen felütötte a fejét a betegség. „1865. év május 2, 3 és 4.kén fagytak el a szőlők, ez esztendőbe sok féreg és hernyó volt, búzát, kukoricát, árpát, hagymát minden félét sokat meg evett a szárazság miatt."

4

1 Ugyancsak erről az évről olvashatjuk Hajdú János írásában: „száraz, sovány volt a tavasz, Szent György napkor pedig a hernyó mindenféle tavaszi veteményt megevett egészen Pünköstig, Pünköst után való vasárnap lött nagyon nagy eső, ekkor pusztult el a hernyó".

4

2 1893-ban szintén a nagy szárazság következtében a porkukac csaknem teljesen tönkretette a bánáti hagymatermést. 1876. május 19—20—21-én olyan fagyok voltak, hogy megfagyott a „magnak való hagymabördő" és a magnak való zöldség.

4

3 1881. június 9-én a jégeső „a hagymát földig leverte", de „a jég verte hagyma három hétre kinőtte a szárát, olyanná, amilyen a jég előtt volt az. 10 lántz földbe termett mégis 82 zsák hagyma".

4

4 1890—91. év tele oly rendkívüli módon kemény, hogy mintegy százezer forint értékű elraktározott hagyma fagy meg és válik semmivé.

4

5 1891-ben Hódmezővásárhely felől rajokban jöttek a szőrös rózsabogarak (epicometia hirtella) és „főképp a hagymára vetették magukat. A hagymák gyenge bördőit kirágják és a bördő üregén át a hagymatestig befúródnak és azt felemésztik. A szépen fejlődésnek induló dughagymát pedig a tő fölött egy 4

0 Hajdú János, Vegyes írások. Kéziratos könyv a József Attila Múzeum Adattárában. 100. 1. ^ 4

1 Erdei József, Vegyes írások. Kéziratos könyv a József Attila Múzeum Adattárában. 4

2 Hajdú János, i. m. 103. 1. 4

3 Erdei József i. m. 22 .1. 4

4 Erdei József i. m. 51—52. 1. 4

5 Maros 1891. április 12. 67