Tóth Ferenc: A makói hagyma történetéhez. A Makói Múzeum Füzetei 4. (Makó, 1969)

rítve ott marad, míg a hidegek bekövetkeznek. Ekkor újból megrostálják és a szobába a mes^ tergerendához kötött szárítókra terítik el vékonyan és ott szárogatják egész télen át a melegben. — Ezt azért kell így szárítgatni, hogy a következő tavasszal, midőn ezeket a kis hagymákat elrakják, fel ne bördözzenek — azaz nehogy a hagyma rovására a szár túlerősen felnyúljék. A fentemlített raknivaló hagymát (a melyből a nagyhagyma lesz) tavaszszal, a mint az idő engedi, elültetik. Az elboronált földön utalló gereblyét húznak végig, ennek fogai 15 cm távolságban vannak egymástól — a rovátkába azután kézzel duggatják el a kis hagymákat 3 hüvelyre egymás mellé, — ha ez megtörtént, az egész táblát sárgarépa és petrezselyemmaggal ritkán beszórják és elboronálják. Hogyha a föld gazlani kezd, úgynevezett kis kaparóval, a mely a hagyma sorok közt elfér, a gazt kikaparják, — ez annyiszor történik, amennyiszer szükséges — kaparás közben persze vigyáznak a zöldségre, a melyből annvit hagynak meg, a mennyi a hagyma között elfér. Augusztus második felében, midőn a vöröshagyma megérett, felszedik, erre a czélra készült rövid kis késforma eszközzel a hagymát a földből kifeszegetik és zsákba szedik. A bennmaradt zöldséget az időjáráshoz képest szeptember-októberben ássák ki. Az egész eljárás emberi erővel és kézzel történik, a bevetett föld mennyiségéhez képest 20—30 napszámos leány dolgozik egy-egy kertésznél 50—60 kr napszám mellett. A vörös-hagymát padláson vagy kamrában tartják 3—4 láb magasra felrakva. Télen át a hagyma csonttá fagy, de ez nem baj, tavaszszal ismét kienged és lehet szállítani. Locsolni a hagyma telepeket nem szokás, de azt nem is győznék. Egy 1100 •-öles holdon kedvező időjárás mellett 60—70 q terem, azon felül megmarad a zöldség. 1 q hagyma ára a körülményhez képest 1 frt 50 kr-tól 10 frt-ig is felmegy, ha t. i. nagy a kereslet külföldről. Makóról az export 40—50 000 mázsáig terjed, de az is megtörténik, hogy ezen mennyiségnek felét tavaszszal a trágyadombra hordják, ha t. i. nincs kivitel. Egy hold földért (1100 LJ-öl) 40—50 frt évi haszonbért fizetnek a hagymatermelők — megjegyzendő, hogy ugyanegy földbe csak 2 évig termelik a hagymát, — és azután felszedik a sátorfájukat és mennek tovább. Erős export alkalmával a makói kertészek közül többen összeállanak társaságba, itt a hagymát összevásárolják és egy vagy kettő közülük kimegy Hamburgba vagy Berlinbe és szállítják a hagymát a világ minden részébe."

3

2 Mivel Boross Mariettának a közelmúltban jelent meg a hagymatermelés munkaeszközeiről egy részletesebb tanulmánya,*

5 magam csak három eszközről teszek említést: az ásóról, a kaparóról és a talicskáról. Az ásót eredetileg kovácsok készítették és vidékenkint változott alakja, formája, nagysága. Amikor országosan áttértek a gyári előállítására, a gyártó cégeknek figyelembe kellett venni a helyi igényeket, mert csak így tudták biztosítani gyártmányaik kelendőségét. Faragó Andor árjegyzékében pl. 18 ásótípus szerepel: közte a makói ásó és a makói herkules ásó. (1. kép.) Tehát városunkban egy speciális ásótípus alakult ki, melynek fő jellemzője, hogy más ásófajtáknál hegyesebb. A herkules ásó csak súlyban és méretben tér el az előbbitől. A régi öregek azt tartották, hogy csak a kovácsolt ásó a jó, bár ezek igen goromba kivitelűek voltak. Az ásás rugós ásóval történt, így lábbal könnyítettek a kar munkáján. Az ásásnak is megvan a maga törvénye. Nem lehet vastagot fogni, mert aki nagyot fog, csak dúrja a földet. A földet teljesen meg kell fordítani, a föld formája olyan hegyes legyen, mint maga az ásó. Ha dúrták, olyan volt, mint a vakonddúrás. A jó ásás tehát ásóhögyes volt. Az ásó fénye is látszott. Az ásóhegye mindig eleven, vad földet hozott fel. Aki gyorsan ásott, annak mondták: n'c dúrd a fődet, hanem ásóhögyesre ássál. Nem is volt haladós a hagyma alá való ásás. Nagyon gyűrni kellett, ha valaki 1 nap alatt 100 Ili-ölet fel akart ásni. A kaparó legősibb változatát mutatja a 2. kép. Kezdetleges és primitív kovácsmunka. A mai ívelt nyaknak nyoma sincs. Egyetlen vasból kovácsolták. Nedves, vizes földbe nem is lehetett használni, mindjárt teleragadt sár3

2 Csérer Lajos, A vöröshagyma termelése. A KERT. 1895. 18—23. 1. 3

3 Boross Marietta, i. m. 63