Péter László: Juhász Gyula elfelejtett makói verseiből. A Makói Múzeum Füzetei 3. (Makó, 1953)

teljesnek, márcsak a hírlapanyag különféle könyvtárakban is hiányos voltánál fogva sem. A hiányok pótlása ezen a téren is a költő életművét egybefoglaló kritikai kiadás készítőinek lesz föladata. Közlésünk betűhív, de a nyilvánvaló sajtóhibákat kijavítottuk, s a vidéki sajtóban annakidején rendszeresen mellőzött hosszú magánhangzók (í, ú) szokás szerinti hosszúságát visszaállítottuk. A központozás, a vidéki nyomdaviszonyok elmaradottsága miatt, sokszor következetlen a hírlapi közlésekben, ezért azokhoz sem mereven, hanem értelem szerint ragaszkodtunk. Végül megjegyzem, hogy Juhász Gyula makói korszakára vonatkozóan Császtvay Istvánnak „Juhász Gyula makói évei (1913—1917)

:' című tanári szakvizsgálati dolgozata, — melyből egyes részletek a közeljövőben nyomtatásban is megjelennek —. későbbi makói kapcsolataira pedig e sorok írójának „Espersit János (1879—1931)" címmel megjelenendő tanulmánya tartalmaz részletesebb adatokat. Prológus Eötvös József ünnepére igaz, nagy ember ünnepére jöttünk. Aki nem kevély érc, magosan fölöttünk Nem rí csaták Jiőse, De szelíd, finom fej, komoly és nyílt homlok. Kit a szenvedőkért felhőztek a gondok S ki vigyázva nézett a magyar jövőbe. Ki született báró, mert lelke nemesség. Kinek az előjog dicső kötelesség Áldozni a népért. Aki a kastélyból a kunyhóba szállott. Hozva a jobbágynak az örökváltságot Ezeréves szörnyű szolgarobot bérét. És megünnepeljük a költőt, ki emberi . Aki forró szírrel, ragyogó lélekkel Harcol, mikor alkot S költeménye tetté, álma lesz valóvá, Fölsíró regénye új forradalommá. Melyben a jog győz és nincsenek sírhantok! Mint a hü tanítvány. ügy állunk előtte. Hiszen ö c nemzet nagy, bölcs nevelője. Szelíd és jó mester. Klete tanulság, emléke örökség, t gy daloljuk öt, mint. új idők éj hősét. Ki új dís-t adott e nagy, szent szónak: Ember! Makói Újság 1913. október 14. X. évf. 245. sz. 5