Péter László: Juhász Gyula elfelejtett makói verseiből. A Makói Múzeum Füzetei 3. (Makó, 1953)

Csöndes panasz Lehet, amit daloltam, nem marad meg, Lehet, ha mit vallottam, nem igaz, Most dalaimtól messze büszke harc- zeng S szívemtői távol balzsam és vigasz. Makói Üjság 1915. október 27. XII. évf. 257. sz. Mégis, ti gőgös győzők, vak merészek, Engem szegényt, jaj, meg ne vessetek, Enyém e hit, enyém e könny, ez ének S enyémek mind, mit nyertem, a sebek! Én mindig, mindig árok mély in éltem S fázott a lelkem és vívott agyam S magam küzdöttem és mindig, magam. Én diadalt nem kaptam s nem reméltem. Reménytelen szép volt harcom, szerelmem S nem éltem még, mikor halálba mentetn. J 0 nyolcvanas évek Fekete és ezüst albumokban Ma gyermekségem napjait lapoztam, Szent tavaszon virágait kerestem Szőke hajakban, nefelejcs szemekben. Ö évek, mélyek, szépek, messze kékek, ö partok, révek, hova már nem érek, Remények, arcok, harcok és kudarcok, Milyen virág hajt s lankás, néma hantok. Ó szép királyfi zöld vadászruhában, (Királyfi voltam én is hajdanában) Akit megöltek, aki visszajár még, (Megölt öröm, szép, bús királyfi árnyék). Apám, anyám ifjú szerelmi párja, Mirtusz s mosoly (egyik már sírba zárva) Fekete és ezüst albumokban Egy gyermekarc néz rám ma sírva holtan. Makói Újság 1915. november 10. XII. évf. 269. sz. 10