Péter László: A Makói Múzeum József Attila- kéziratai. A Makói Múzeum Füzetei 1. (Szeged, 1952)
7A kézirati anyag java már ismert versek «szövegváltozata. Ezek a versek a következők: , 1. Éjjel. Gépirat. A fönti levél ennek a hatuljara íródott, bzo szerint me "egyezik a közölttel, csak az 5. versszak első sorában van bársonyhaja a kötetekben megjelent sötét haja helyett. Az utolsó versszak második soraban a kéziratban is és a Nem én kiáltok kötetben is az eső szó a népi ejtés szerint két ssei. szerepel: essö. A népi ejtés szerint való írás József Attila első költői korszakában tudatos, s bár költeményeinek későbbi kiadásaiban az ilyen alakok irodalmi nyelvűre finomodtak, nem tudom, hogy ez József Attila keze munkája, vagy inkább me?nemértő kiadók „javításának" következménye. Az Éhség 3. versszakában például az idő szó a népnyelv törvénye ezerint üdő alakban fordul elő, s nem ok nélkül. Ebben a versben ugyanis nemcsak a sorok rímelnek, de a szonett törvényei szerint az egymásután következő versszakok első sorai is! A két utolsó versszak tehát így: Most nem törődnek semmit az üdövel Egészséges, még-jó paraszttildővel Egyébként sem véletlen az üdő alkalmazása. Ez a vers — tárgya után ítélve nyilván kiszombori élmény szülötte, a ott, a cséplőmunkások közt hallhatta a szegedvidéki nyelvjárás szerint ejtett szót, hisz a cséplőgép körül sokat beszélnek az üdőről: ha esik, megáll a gép. A Polyphémosról írott versben egyenesen ö-ző alakot használ megette (er hat gegessen) helyett, hogy rímeljen a rákövetkező mögötte (hinter) szóval. A Lányszépség dicsérete három változatábani egyaránt csudál van, így szerepel a Csönd közlésében is, helytelen tehát Szabolcsi Gábor k(ízlésében — és nvomában Kardos Lászlóéban — a csodál, b meg a kolto későbbi műveinél is érezhető a hajlam a népnyelvi változat előnybe resze«itesere: a Hazám kéziratában lelkem sikoltva felriad szerepelt, de ezt átírta fölriad-ra. Nem tudni, miért szerepel a mostani kiadásokban megriad? A kolto J avlto t|* volna később ismét ki? Lehetséges, de mindenesetre figyelemreméltó a föntebbi néhány eset — melveknek számát alaposabb összevetésekkel bizonyara me; szaporítani lehetne — s arra int, hogy a kritikai kiadásnak ebből a szempontbol is hiteles szöveget kell nyújtania, s hűnek kell lennie József Attila eredeti irasmod j 2 a karácsony. Tépett cédulán, ceruzával, cím nélkül. Az ismerttől a 3. sortól kezdődően a következőképpen tér el: A lombok meghaltak, de megszületett Jézus. Az ember magvető hitéről Komolyan gondolkodnak a földek. Az utcák biztos szeretettel Betlehemeseket vezetnek. Varjak tilnek az ágakon Szivek pihennek a kereszten És Krisztus rügyező ágakkal Lángot rak a fázó homlokok mögött. Csak a szomorú szeretet latolgatja, Hogy jó most. ahol nem vágtak ablakot, I-a nélkül is befül az emberektől; De hová teszik majd a muskátlikat? 3. Nyár volt. Kis papírlapra, tintával, cím nélkül. Az utolsó két sor itteni változata: És előjön és megigéz, Ha napcsókjaink arra aengenek.
