Diósszilágyi Sámuel: A makói szervezett munkások Petőfi dalkörének története - A Makói Múzeum Forráskiadványai 5. (Makó, 1982)
3o tását határozta el. A párt a karnagyképző tanfolyamra és utána karnagyul Farkas Miklóst ajánlotta. Ezt a dalkör 1949. február 3-iki választmányi ülése még meg is toldotta, amennyiben Farkas Miklós karnagyjelöltön kivül még Antal Pál, Fodor István és Szőri Mihály dalosokat is jelölte és küldte ki a tanfolyamra. A dalkör az 1949. julius 19-iki választmányi ülésén Farkas Miklóst már karnaggyá is választották. Igaz, nem sokáig tartott a dicsőség, mindössze egy hónapig, mert az augusztus 17-iki választmányi ülésen helyette már Erdei András pedagógust választották meg. A választáskor Földházi elnök meg is jegyezte: "Örülök, hogy a munkásság és értelmiség végre megtalálta az egymáshoz vezető utat, melyet a demokrácia jelölt meg." A nagy fáradsággal és erőfeszítéssel együttartott énekkar 1949. február 8-án rendes közgyűlést hívott össze, amelyen dlszelnökké Kiss Imre polgármestert, társelnökké pedig Farkas Imrét, Háló Józsefet, Bugár János és Berár Demeter párttitkárokat választották meg. Ügyvezető elnök: Földházi Imre, titkár: Szőri Mihály, jegyző: Martonosi József lett. A tisztújító közgyűlés után igen kínos ügyben rendkívüli választmányi ülést kellett összehívni, hogy azon a vezetőség a belügyminiszternek egy különösen hangzó rendeletét bemutassák és végrehajtsák. Ebben az időben már erősen lábrakapott az emberek egymás ellen való áskálódása. A dalkör két közkedvelt tagját, névszerint Lakatos Pált és Papp Ferencet azzal vádolták, hogy nyilasok voltak, s jelenleg csak a dalkörbe beépitett reakciós sejtek, akiknek az énekkar felrobbantása a feladatuk. E vádak alapján született meg a belügyminiszter drákói rendelkezése, amelynek értelmében mindkét tag az egyesületből azonnal kizárandó. A kizárás meg is történt, mindkét dalosnak azonban alkalma volt magát a rosszhiszemű és alaptalan vádak alól tisztáznia, s hamarosan újra a tagok sorában voltak láthatók.
