Diósszilágyi Sámuel: A makói szervezett munkások Petőfi dalkörének története - A Makói Múzeum Forráskiadványai 5. (Makó, 1982)
Io vényein is, mindhiába. Szerették volna az énekkart felrobbantani. A vádat hogy a tagok közt szocialisták, sőt kommunisták is vannak - nem tudták, de nem is akarták letagadni, mert hát az igaz volt. December 11-én tartott rendkívüli közgyűlésen Koczka Sándor és Herbst Imre indítványára /31 szavazattal 6 ellen/ kimondották, hogy az év végével - olaj a tűzre - kilépnek az Országos Magyar Dalosszövetségből, mivel a tetemes tagdij ellenében semmi támogatást, segítséget nem kaptak a szövetségtől. A következő év elején pedig már újra jelentkeztek belépésre - újabb olaj a tttzre - az Országos Munkás Dalosszövetségnél. Ilyen körülmények - örökös karnagy és elnök válság állandó anyagi zavarok - között az 1930-ik évben érte meg az énekkar fennállásának 10. évét. Eleinte úgy tervezték, hogy megünneplik az első decenniumut, a terv megvalósitását azonban különböző okokból, főleg a nehéz gazdasági viszonyok, a dekonjunktúra miatt jobb időkre halasztották. A nyomott gazdasági élet az énekkarra is rányomta bélyegét, amely ebben az esztendőben kevés kézzel fogható eredményt produkált, legfeljebb azt, hogy tagjai részére könytárt szervezett és nyitott meg. Majdnem az egész esztendő a karnagy személye és díjazása felett folytatott vitákkal telt el. Mártha Béla ugyanis csak rövid ideig volt gavallér és csak 1929. végéig vállalta a dalkör ingyenes tanítását; 1930. február közepéig már havi 40 pengőt kért, amit az ügyvezető elnök meg is Ígért neki. A választmány azonban a rossz gazdasági viszonyokra való tekintettel csak 30 pengőt ajánlott fel. Késhegyig menő vitatkozások után Varga az ügyvezető elnöki tisztről sértődötten lemondott és igy a dalkör - igaz, hogy csak rövid időre - vezető nélkül maradt. Varga István ugyanis félretéve minden sértődöttséget, hamarosan újra felvette az elejtett fonalat, s tovább intézte a dalkör ügyeit. Dehogy sohase legyen a dalkör baj és gond nélkül, az 1931. év elején az elnök, Husztik Lajos írta meg lemondó levelét. A zongoravásárlás bonyodalmai ugyanis annyira elkedvetlenítették
