Diósszilágyi Sámuel: A makói szervezett munkások Petőfi dalkörének története - A Makói Múzeum Forráskiadványai 5. (Makó, 1982)
7 julius 17-én, tehát két héttel a zászlóavatás előtt megtartott közgyűlésen a lemondott Sebestyén Károly karnagynak jegyzőkönyv köszönetét szavaztak meg, "mivel a felfüggesztés után a legnehezebb időben sietett a dalárda segítségére és segítette keresztül azon a nagy megpróbáltatáson, amikor a dalkör már-már megszűnt élni és ő ebben a nehéz helyzetben vette kezébe a művészi vezetést és kitartó és önzetlen munkájával azon fáradozott, hogy sem művészi sem erkölcsi tekintetben ne veszítsen a dalárda semmit igazi értékéből." Szinte páratlan izgalmak után tartották meg 1927. julius 31-én a nagyarányú zászlóavatási ünnepséget. Impozáns látványt nyújtott, amikor a remekbe készült vörös selyem zászlót - köz-epén Petőfi Sándor arcképével - az akkori szokásoknak és világszemléletnek megfelelően nagy tömeg kíséretében egyik templomból a másikba vitték, hogy az "úr szolgái" ráadják áldásukat. A zászlóanyai tisztet Husztik Lajosné, az akkori elnök felesége vállalta, koszorús lányok pedig Mágori Piroska és Dégi Ilonka voltak. A zászlóavatási ünnepségre eljött a szomszédos városok szinte valamennyi énekkara, hogy szereplésükkel emeljék az avatást követő díszhangverseny színvonalát. Többen ajándékot is hoztak: a Makói Túrán Dalkör egy serleget, a szegedi Visszhang Dalkör ezüst babérkoszorút, a Makói Dalárda Ezüst cserkoszorut. Csanádvármegye törvényhatósága 150 pengőt szavazott meg az avatási ünnepség költségeire. A zászlóavatást hamarosan követte a szegedi országos dalosverseny, mely augusztus 13-15-én zajlott le, amelyre a részt vevő Petőfi dalkört még Majoros Rezső készítette elő és ő is vezényelte. A szép sikerrel szereplő énekkar egy ezüst serleget kapott, amelyet a szegedi Knapp-vendéglőben tartó "Apostolok" nevű asztaltársaság ajánlott fel az országos verseny egyik díjául. Az országos versenyt megelőző napokban, pontosan 1927. augusztus 8-án tartott választmányi ülés a tanácskozás egész idejét a karmester válság megoldására fordította. Hosszas tanácskozás után megbízták Varga István ügyvezető elnököt, hogy tárgyaljon Reiner Károly nyugalmazott kántorral és kössön ve-
