Vágvölgyi András (szerk.): Arcok, életutak, vélemények - A Makói Múzeum Forráskiadványai 4. (Makó, 1974)

Levéltári tisztviselő a szentlőrinci városrészből

~ 43

végén oroztam, nem fcirom ezt a munkát. Akkor menten a levéltárba« 15 éve vagyok ott« Előzőleg nőm volt egyáltalán .ilyen tervem, hogy ott megtelepednek; más pályára készültem. De az egészségi állapotom... 4 éve már kiváló dolgozó lettan, Úgy érzem jól látom el a munkámat, persze tökéletes ebben a muna

kában nincafr-Érdeklődött rége been is a történelem iránt?-Valahogy a korral is jár belemerülni a régmúlt iratokba. Az ember előtt .szinte úgy megelevenedik a korábbi élet.,.Azt azért meg kell mondani, nem olyan nagyon jó élet volt régen ha a társadalmi helyzetet veszi az ember figyelembe, Voltak Makón olyan időszakok is, mikor nagyon jól ment a széles néprétegeknek« Úgy a századforduló előtt egy-két évtizedben meg az első háború e~ lőtt. A háború, visszavetette Makót, A bánáti rész elkerült az országtól, a kereskedelem ás ipari élet pedig megcsappant. A mezőgazdasági termelés a válságig még ment, akkor aztán az is

kifulladt- Általános szegénység, túltermelés, rengeteg insga

munkás lett. Nem vudtak alkalmazottat tartani vagyonosabb rétegek, Így a város nyakába szorultak az inségmunkások, de csak úgy, hogy egy hetet dolgozó kénytelen volt abból megélni családostul,-Hány gyermeke van?-A lányom könyvtáros, a fiam mérnök. Ők akartak továbbtanulni, meg mi is akartuk, A feleségem, szintén torzsökös makói család volt - egyetlen őse volt, aki Mezőtúrról került ide. Es az érdekes, hogy ma csak m.i lakunk itt Makón feleségemmel a családból, meg egy unokatestvérünk. Nekik nincs gyermekük, úgy ha mi innen kimúlunk vagy leesünk a lábunkról ás elvdndorlunk, egyi-