Vágvölgyi András (szerk.): Arcok, életutak, vélemények - A Makói Múzeum Forráskiadványai 4. (Makó, 1974)

Levéltári tisztviselő a szentlőrinci városrészből

- 41

LEVÉLTÁRI TISZTVISELŐ A SZENTLŐRINCI VÁROSRÉSZBŐL

Kérem, beszéljen családjáról, életéről.-Apám cselédember volt, nagyapám, nagyanyám is, - anyai ágon vízimalma volt nagyapámnak, - itt a Maros mentén voltak a malmok - földjük nekik se igen volt. Apám és anyám hagymaföldet béreltek és az la világháború után a szorgalmas munka során szépen gyarapodott a vagyon, úgy hogy a II. világháborúig nőtt. Apám 14 holddal ment a TSz-be 1949-ben. Sőt ugyanakkor az öcsém is bement 10 holddal a tsz-be.

A gyermekkor mint általában a feltörekvő családoknál: dologgal és iskolával telt el. A gyereket először állatetetésre, hagymamunkára fogták. A hagymát kapálni nagyon könnyű, a kaparó súlya lehet tán úgy 25-30 deka és ezt a keskeny 10 centis vasat könnyű a földben huzni. Részt vettem mindenféle munkában, persze nem a kaszálással kezdtem. De egy múltbeli parasztgyerek 15-16 éves korára megtanult tökéletesen kaszálni is, kivétel nélkül mindegyik, aki ilyenfajta családból való volt.

Átéltem a háborút is. Alig kezdtem az önálló életet, alig nősültem meg, máris be kellett vonulnom.

Olvasni mindig olvastam, ami papir csak a kezembe került azt elolvastam,,-Szülei mit szóltak ehhez?-Ők is olvastak,-Régi hagyomány volt ez a csalásban?-Ahogy a korszak változott, ők is fejlődtek. Ahogy a rádió megjelent, elsőnek lett már nekik is.