Vágvölgyi András (szerk.): Arcok, életutak, vélemények - A Makói Múzeum Forráskiadványai 4. (Makó, 1974)

Szakmunkás a FÉG-ből

- 22

osztogattam a meghívót, meg propagandát csináltam. Hát egyetlen egy személy el nem jött, pedig harminc személlyel külön, egyenként beszéltem, akiket érdekel és azok közül is olyanokkal,$kikre biztosan lehetett számitani, de egyetlen egy nem Jött el.

Annak idején Szegeden a KISZ szervezett társadalmi munkát, építettünk pártházat, ha jól emlékszem ott ment a dolog. Jártunk szőlőt szüretelni, jobban össze tudott a társaság hangolódni.-Az emberek megtalálják-e a számításukat az iparban?-Itt, legalábbis a mi műhelyünkben igen jól keresnek az emberek.

Nem mondom, átkozottul pocsék, piszkos az itteni munka» és mag is kell fizetni azért, hogy ott maradjanak. Például az asszonyok a három ezret -minimum - megkeresik. De hát hangsúlyozom, hogy rendkívül piszkos és poros a munka. Úgy néz ki az ember, mint egy disznó, amikor vége a műszaknak.,, száll a por., csiszolás, fémcsiszolás* Nagyon pocsék munka, de mondom az én véleményem szerint meg van fizetve.-Miért éppen ebbe a gyárba jött?-Hát, először is nem is nagyon lehetett Makón válogatni, én a szakmámnál akargam maradni mindenféleképpen, nem szeretek össze-vissza

ugrándozni,-A szövetkezeteknél nem lett volna helye?-A szövetkezeteknél... az igazság az, hogy én már nagyon erőlködtem, hogy visszajöjjek Makóra, mert meguntam az ingázást, a bejárást, rendkívül kiborító volt. Egy szövetkezetnél jelentkeztem is a Vas- és Fémipari KSSz szegedi egységénél, ahol autókilincsat csiszoltak, de hát ott borzalmas állapotok voltak. A Kéziszerszám