Vágvölgyi András (szerk.): Arcok, életutak, vélemények - A Makói Múzeum Forráskiadványai 4. (Makó, 1974)

Szakács és felesége a centrumból

petróleumé No akkor mit lehetett tenni? Lopva csak olvasgattam.

Volt néhány kedves könyvem, volt vagy huszonegynéhány« Ugye mire hazajöttem a fogságból, hült helye volt. Be is tüzelték, hogy ne olvassak. Egy füzetem volt, iskolai könyvem egy sem. Nem vettek, mert nem bírtak venni.A jött módú gyerekektől kértem a könyveket és úgy lapozgattam. Akkor ez még szép teljesítmény volt egy ilyentől, aki mint én is.

Mi vergődtünk a gyerekeinkkel. Sokan viszont hiáta vergődnek,

még sem tanulnak a gyerekek.

Én nagyon szerettem volna tanulni, Volt hajlamom mindenre. Mai napig is. Be nem volt időm, hogy tanuljak,

K« t Szokott szakmájává], kapcsolatos dolgokat is olvasni?

Férj: Hát azt 100 %~ig. Tetszik gondolni, ha 20 eve valaki szakács. mindjük kórházi, szakács vagyok, én az összes diétás ételt tudom, mondjuk nincs olyan beteg, akinek én ne tudnék főzni. No de nagyon nagy változatosság nincsen nálunk a koszttal kapcsolatosat, Nem szeretik a betegek az olyan különleges, mondjuk francia dolgokat, vagy külföldi ételeket*

K.i Lenne rá lehetőségük, hogy ilyet főzzenek?

Férj: Persze. A diétásnővér és a szakácsok állitják üssze az étrendet, Változatos az étel. 10 napra ütemezünk.

K.; A környezete, az hogy orvosok között dolgozik nem inspirálja művelődését, annak hatása nem érződik?

Férj? Termesse te pen, hogy érződik. Mi a konyhában ugye nem társaigunk orvosokkal, esetleg csak ha kóstolni jönnek. A kórházban az csak finomabbak, igy művelődik is, csak távolabb tud látni. Van-