Vágvölgyi András (szerk.): Arcok, életutak, vélemények - A Makói Múzeum Forráskiadványai 4. (Makó, 1974)

Szakács és felesége a centrumból

~ 134 ~

K,; Van szakképzettsége a férjének? őség: Igene- Először bekerült a konyhára, konyhalegény volt, s aztán Vásárhelyen tanulta ki a szakácsságot.

K,r Gondolom: ez biztos, jó megélhetési forrás. Igaz ez? Feleség: Biztosnak biztos, de nem olyan sokat fizetnek. Havonta 1800*-’ forintja van. En rokkantsági nyugdijban vagyok. Le vagyok wzázalékolva, mert meszesedésem van,

K,: Makói születésű?

Feleség: Igen, tősgyökeres makói vagyok.

K„: A szülei hagymával foglalkoztak?

*eleság: Igen, hagymával«

K, : A város mely részén laktak?

Feleség: A honvédben. .Az a ház már nincsen meg, ahol laktunk*

Az a környék nagyon vizes* A házat még a nagyszülőim épitették, az apám kapta tőlük, de mondom gyámja volt a gyerekeknek és akkor elvették* Majd ketten maradtunk az anyámmal*

K,: Családjuk van?

Feleség; Van kettő, Egy lányom meg egy fiam. A lányom 11 éves, a fiam 'Vso Pitvarosra nősült, ott is lakik. Egy kis óvónőt vett

el*

K,: Önnek milyen iskolai végzettsége van?

Feleség: Sn csak. négy osztályt végeztem. Sajnos nem tanulhattam tniább, pedig szerettem volnac Anyámmal ketten voltunk, ő beteg volt«. Csak dolgozni tudtam menni, iskolába nem. Éjt nappallá téve kellett akkor dolgozni, hogy meglegyen az embernek a megélhetése. 30 fillérért dolgoztunk naponta a férjemmel mind a ketten. Mikor mi jött sorban, azt dolgoztuk*