Tóth Ferenc (szerk.): Napló az 1970-es makói árvízveszélyről - A Makói Múzeum Forráskiadványai 1. (Makó, 1970)
Előszó A város történelme során feljegyzett árvízveszélyek, árvizek történetében még nem fordult elő, hogy a Maros 624 cm-es magasságúi* növelje erejét, és kártevéssel fenyegesse — a történelemben 1000 évek óta kiiz— dőtársát -az embert. A máskor békés nyugalmat, deriit árasztó, földet gazdag termésűvé varázsló folyó időnként tébolyultan szabadítja fel addig hasznos energiáit és ellenséges indulatokkal hömpölyög az ember korlátozta ut ui, töltések között Az ártér fái, - mint kedves ismerősök kapkodni lát,szót tak ágaikkal az ólom szinti viz halálos ölelésében, Az ártér pihenoházacskáinak tetői szigetként^egymáshoz sodortan tűrték a sértetten rohanó, - víztükör szemében indulatot tükröző, - folyó sodrását. Mindezt, és még érméi többet jelentett az árvízveszély, mely hivatalos információ forrássá meztelenitve igy hangzott; a Maros Makónál az 1952- es maximális vízállás felett csaknem fél méterrel tetőzött, és elérte a 624 cm-t, Az ezt megelőző és követő napok, tragédiát sejtető légkörében, az ember és az elem küzdelmében született meg ez a napló, arait tisztelettel nyújtunk át forráskiadványként, a Kedves Érdeklődőknek, A napló eredeti szövegén nem változtattunk. így,- mint az olvasás közben kitűnik, - sok helyütt vétenek a krónikások a magyarosság, szabatosság, a nyelvtani szabályok ellen, A hősies védekezésnek, az emberfeletti küzdelemnek az óráiban, az álmosságtól szenvedő, a megszokott életritmusból kiesett, a családi otthontól elszakított, de annak védelmében helytálló küzdőkben, nem jelentkezhetett elsőrendű fontossággal a fogalmazás minősége. Ezekben az órákban sokszor fél mondátok is egész cselekvésre ösztönözték az embert. Forráskiadványunkban a hűségre törekvés mellett az a cél is vezetett bennünket, mikor nyers fogalmazásban adjuk közre a naplót, hogy az események valóságos feszültségén ne oldjunk semmit, de ne is tegyünk hozzá.
