Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Törőcsik István: Egy reprezentatív kályhalelet a szegedi belvárosból

A fontosabb következtetések A klinikakert leletei régészeti szempontból tulajdonképpen szórványnak számítanak, hiszen nem objektumból, hanem egy nem körülhatárolható, számos korszak leleteit tartalmazó, a 19. században rendkívül átkevert rétegből származnak. Bár a kályhaomladék törmeléklencséit alulról padlóként is értelmezhető kemény agyagos szint zárta, ehhez a ma 140-150 cm mélységben elhelyezkedő, a cölöplyukak alapján is feltételezett épülethez a kályhaleleteknek semmi közük sem lehet. Az elhelyezkedés mélysége alapján ez az objektum legfeljebb 18. századi lehetett. A feltételezett padló keleti oldalát azonban egy egyenes szélű beásás vágta, feltételezhető, hogy ebből az árokból kerültek ki a kályha (kályhák?) töredékei. Az objektum leginkább alapfal kiszedése, vagy vízelvezető csatorna lehetett, korát a 19. század első felére tehetjük. A feltárt kályhadepó a régióban nyilvánvalóan elismert, de országosan csak „másodosztályú" technológiai szinten alkotó középkori szegedi mesterek szakmai tudását reprezentálja. Közvetetten azonban a 15. századi magyar királyok ideiglenesen használt szegedi rezidenciája berendezésének magas színvonalára is utal, és a várpalotában a kor legsikeresebb mesterei által készített, igazi művészi ízléssel díszített tüzelőberendezései forma- és mintakincsének hatását, kisugárzását mutatja. Talán az sem mellékes, hogy a kályhaszemek nagy része összeállítható, illetve kiegészíthető, esetleges restaurálásuk pedig látványos, kiállításra is alkalmas anyagot eredményezne. A 2005-ös feltárás azt mutatja, hogy a legfelső rétegben is vannak fontos leletek, mindenekelőtt a Szent Demeter templomból, illetve a középkori házakból kikerült, az újkorban másodlagosan felhasznált építészeti emlékek. A közművek szintje körül pedig már jelentősebb leletegyüt-tesek is lehetnek másodlagos helyzetben, ugyanis nem csupán a fentiekben ismertetett kályhadepó, hanem a Dóm tér északkeleti sarkán 1998-ban kibontott kályhaomladék is ebben a mélységben, szintén agyagos betöltésben került elő (TÖRŐCSIK 2005, 34-35). Az in situ hódoltságkori rétegekre két méternél mélyebben számíthatunk, és itt lehet az elpusztult középkori épületek alapfalainak teteje is. Az altalaj valószínűleg 5-6 m körül érhető el, ebbe mélyedhetnek az egykori tiszai sziget legkorábbi objektumai is. Szarmata kori leletekről konkrét adatunk is van; a nyakperecet és Hadrianus császár pénzét hozzávetőlegesen 6 m-es mélységben, egy (?) sírban találták a klinikaegyüttes építése során (PARDUCZ 1932, 31). Okkal feltételezhetjük tehát, hogy egy kisebb felületű feltárás esetén is érdekes dolgok láthatnának napvilágot e területen.