Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Törőcsik István: Egy reprezentatív kályhalelet a szegedi belvárosból

Az újabb árokszakasz Néhány héttel a leletmentés után a nyomásszabályzó szekrényt szelvényünkkel együtt visszatemették, viszont a hozzá kapcsolt gázvezeték északi irányban húzódó szakaszát hozzávetőlegesen tizenkét méter hosszan kiásták, és összekapcsolták a még augusztusban (a nyomvonal hitelesítése céljából) ásott gödröt a szekrény rekultivált munkagödrével (1. kép). Ez a földmunka — mivel a régi létesítmény nyomvonalán az objektumok már egyébként is elpusztultak — az érintett terület leletmentését már nem tette szükségessé. Október 9-én azonban ennek ellenére átvizsgáltam az árokszakaszt. Oldalában alapozásnyomokat, és több planírozás nyomát lehetett megfigyelni, padlóra utaló nyomot azonban nem találtam. Az árok északi vége közvetlen közelében a cső egy rövid szakaszon U alakban hozzávetőlegesen fél métert alábukik, így itt az árkot is mélyebbre ásták. A lemélyített rész nyugati metszetfalában, a felszíntől mért 270 cm mélységben vékony, hamus rétegben öblös, behúzott peremű kerámiák összeillő töredékei helyezkedtek el (5. kép). Formájuk alapján hagyma formájú kályhaszemek, illetve háztartási edények maradványai egyaránt lehetnek. A leginkább a 17. századba helyezhető, feltételezhetően in situ réteg véleményem szerint egy tűzvész nyomait őrzi, ilyen rétegből áshatták ki a 19. században a leletmentés során megtalált kályhaomladékot is. Az árok nyugati metszetfalában egy erősen téglatörmelékes rétegből (-130 centiméteren) egy vörös anyagú, „spenótzöld" mázas kályhacsempe kis töredéke is előkerült. Az árok keleti falában fél méter mélységben egy erősen töredékes mészkőtömb látszott, melynek egyik oldalát simára csiszolták. Az idomtégla Szelvényünkben nem találtuk nyomát, hogy a két világháború között a közvetlen közelben lezajlott építkezések: a klinika-komplexum és a Dóm tér kialakítása ezt a területet érdemben érintette volna. Ez, valamint az előkerülés mélysége, illetve a rétegben talált kerámialeletek bizonyították, hogy az idomtégla az árvíz (1879) utáni újjáépítést megelőző tereprendezések során került másodlagos (pontosabban harmadlagos) helyére. A nagyszabású városrendezést megelőzően a Templom térről a Tiszára merőlegesen nyíló Szegfű utca a leletmentés által érintett terület közelében, attól északra húzódott (CS. SEBESTYÉN 1927, 189: 1. kép). Máté Zsolt kutatásai azt mutatják, hogy a 16. századtól egészen a városrekonstrukcióig a Palánk telektömbjeinek elhelyezkedése és így az utcahálózat is csak minimális mértékben változott (MÁTÉ 1989, 14. sz. térkép). A Szegfű utca tehát nagy valószínűséggel középkori elődjének vonalát követte. Ha ez igaz,