Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Törőcsik István: Egy régi adósság – Szeged-Vár 1998

tokkal együtt több dénárt és (kegy)érmet, valamint a viselethez tartozó gyűrűt, bronzcsatokat és gombokat is összegyűjtöttünk, ezeknek azonban csak egy része származik a középkorból. Kőfaragványként csupán egyetlen kisebb töredéket azonosítottunk, ezeket valószínűleg kiemelték a hordásra szánt földből és alapozásokba, falakba építették be másodlagosan. A vártemplommal hozhatjuk viszont összefüggésbe az ablaküvegek egy részét, mindenekelőtt egy festett síküveg-töredéket, melyhez igen hasonló darabok Budáról kerültek elő. A kör alakú, vagy hosszúkás mezőbe helyezett figurális ábrázolás hátterét apró, ismétlődő minták töltötték ki, a „szőnyegstílus" emlékei a nyugati párhuzamok alapján a 14. század első feléből, vagy az a megelőző századokból származhatnak (H. GYÜRKY 1998, 268-269). Bár egyetlen töredék alapján korai lenne messzemenő következtetést levonni, de nem lehetetlen, hogy a gótikus vártemplom eredetileg ilyen festett ablakokkal készülhetett el. A grafitos ún. bécsi fazekak töredékeiként azonosítható fragmentumokból több tucat található a leletanyagban. Ezek a 13. és 16. század közötti időszakban alsó-ausztriai importként kerültek Magyarországra (BERTALANNÉ 1998a, 181). Jellegzetes pecsételt mühelyjeggyel ellátott peremtöredéket sajnos nem sikerült találni. Legnagyobb mennyiségben a budai palotában találjuk meg azon reneszánsz díszkerámiák párhuzamait, amelyek a mintegy kéttucatnyi mázas cserépdarab alapján jól rekonstruálhatók. A bevagdalt, metélt felület és a vegyesmázas technika együttes elterjedése a budai palota edényei alapján a 15. század utolsó harmadára datált (ÍRÁSNÉ MELIS 1984, 220), míg az óbudai leletanyag kapcsán a 16. századi készítés lehetősége is felmerült (BERTALANNÉ 1998b, 219: VII-VIII. tábla; 220: IX-X. tábla; 222: XIII, XV. tábla). Mivel ezek egyre több helyről, köztük kisebb regionális központokból, illetve magánvárakból is előkerülnek, ezért feltételezzük, hogy egykét díszedény gazdagabb nemesek és polgárok asztali készleteiben egyaránt előfordult. Az itáliai eredetű majolikatechnikával készült jó minőségű díszedények Szegeden tapasztalható formai változatossága azonban egyelőre csak a királyi központból előkerült, hasonlóan széles leletspektrummal mérhető össze. Sajnos a legtöbb esetben csupán kisebb, kevésbé jellegzetes — általában a szegélylécből származó - töredékek jelzik a legkorábbi szegedi kályhacsempéket, korukra leginkább a fehér, illetve rózsaszínű anyagukból, következtethetünk, amely a „metélt" eljárással készült vegyesmázas díszkerámiák anyagával mutat közeli rokonságot. Ugyanerre utal a jó minőségű zöld, illetve sárga máz is. Ennek alapján az ilyen típusú töredékek a 15. század második felére-végére keltezhetők. Egy másik leletcsoporttal; a világosbarna színű, áttört előlapos, mázatlan csempetöredékek körével részletesebben