Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Törőcsik István: Egy régi adósság – Szeged-Vár 1998

az egyes (agyagos, humuszos vagy kevert) rétegeket, ha azonos mélységből hordták is fel a boltozatokra, azok anyagát kiáshatták akár több, egymástól távolabb eső foltból is. A sárga agyag pedig nem csak közvetlenül az altalajból, hanem egy esetleges középkori, mélyebbről bányászott anyagú feltöltésből is származhat, így sztratigráfiai következtetést még e réteg leleteiből sem vonhattam le. A nagy mennyiségű anyag miatt pedig egy vitatható értelmű elkülönítés csak tovább lassította volna az amúgy sem egyszerű munkamenetet. A 80-90 százalékot kitevő kerámiaanyag válogatása és ragasztása során (7. kép) bizonyossá vált, hogy az erősen töredékes marad.

4 Ritkán tudtam nagyobb darabokat összerakni, s néhány eset kivételével ez is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy az edény kiegészíthetővé váljon. A kerámiaanyag csoportosításában és kódolásában Béres Mária, és az általa tartott kurzus hallgatói voltak segítségemre.

5 A szegedi vármaradvány leletanyaga a gyarapodási naplóba 463. szám alatt került bejegyzésre. 2002-ben a Móra Ferenc Múzeum polgári szolgálatosaként kezdtem meg az addig elkülönített leletcsoportok előzetes nyilvántartásba vételét, az adatokat egy ideiglenes leltárkönyvbe gépelve. 2003 májusáig 715 tételt írtam be a táblázatba, bőséges szöveges leírással. Ez ugyan nem túl sok, de a 11 hónap alatt a szeged-roosevelt téri szondázó ásatás is feladataim közé tartozott, emellett több kisebb leletmentést is végeztem. Ráadásul az erősen töredékes leletek azonosításához, csoportosításához és korszakba sorolásához — szakmai gyakorlat hiányában — át kellett tanulmányoznom a vonatkozó szakirodalmat. A kisebb, jól elhatárolható leletegyüttesek közül néhány kályhacsempe töredéket röviden már ismertettem egy tanulmányban (TÖRŐCSIK 2005). Az előzetes nyilvántartásba vételt — közel három esztendeig közművelődési területen dolgozva — nem tudtam folytatni. Úgy érzem azonban, mostanra sikerült megszereznem a szükséges ismereteket, amelyek birtokában már felelősséggel elvégezhetem a leltározás közel egy évtizede időszerű feladatát. Az értékelés lehetőségei Mint arra már korábban utaltam, a tárgyi anyag értékelését bizonyos szempontból megnehezíti, hogy nem „objektumból", rétegből, járószintről került elő, így tulajdonképpen szórványanyagnak számít. További problémát jelent a már szintén említett elaprózottság, amely mindenekelőtt a kerámia- és az üvegleleteket érinti. Mielőtt azonban a leletanyagot túlságosan leminősítenénk, vegyük figyelembe azt, hogy számos közép- és kora újkori 4 A leletanyag csoportosításáról készült fotókat Fodor Ferencnek (MFM) ezúton is köszönöm. 5 Béres Mária (KÖH, Szeged) segítségét ezúton is szeretném megköszönni.