Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Törőcsik István: Egy régi adósság – Szeged-Vár 1998

koncentráltunk. Ezt három lépcsős szűrőn keresztül végeztük. A kemény (az agyag esetében bizonyosan döngölt) földrétegekel ásóval, illetve csákánnyal lazítottuk föl, majd minden lapát földet a talicskában átnéztünk, azután felöntöttük a futószalagra, mely a vár udvarára halmozta a feltöltés (itt újból átnézett) anyagát (2-4. kép). Bár a különböző méretű kupolák és dongaboltozatok miatt nehéz pontosan kiszámolni az átvizsgált föld mennyiségét, de 256 m

2-es alapterülettel és 1,5 m-es átlagos mélységgel számolva arra a megállapításra jutottunk, hogy közel lehetett a 400 köbméterhez, vagy éppen meg is haladta azt. Ebből kifolyólag az eredetileg betervezett augusztusi határidőhöz képest jókora csúszással, november 3-án fejeztük be a boltozatok letakarítását (6. kép) Ez idő alatt sok ezer kerámiatöredék, kisebb vas,bronz,- üveg,- kő- és csonttárgy, került elő. Az első hetekben az összegyűjtött tárgyakat a helyszínen folyamatosan mostuk, később a munkák egyre határozottabban látható elhúzódása miatt erre már nem került sor.

2 A lelőhely kérdésköre Az értelmezés alapkérdése, hogy a földet honnan hordhatták fel a vár tetejére? A munkálatok befejezésekor már tudtuk a választ: a várudvarból, mindenképpen a jelenlegi vármaradvány közvetlen közeléből (talán részben helyéről) való. Az összegyűjtött csontanyag ugyanis 40 zsáknyit tett ki, és ennek java része — becsléseink alapján legalább 25 százaléka — általunk is jól azonosítható embercsont volt. Ráadásul a leletanyagban megjelennek azok a tárgyak is, amelyeket leggyakrabban a sírokban találunk meg (gyűrű, övcsat, fülbevaló, fémgombok). Ezek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy az 1998-ban még csak a forrásokból ismert gótikus vártemplom temetkezései tucatszám kerültek bele a felhordott földbe. Vagyis a feltöltés anyaga legalább részben a templom néhány tíz méteres körzetéből származik. A legkézenfekvőbb magyarázat, hogy a „váracs" keleti sáncárkának párhuzamos szakaszából kihányt földet hordták a kazamaták fölé. Ezt annál inkább is elfogadhatjuk, mivel a feltöltés rengeteg agyagot (alluviális löszt?) tartalmazott (a szilárdság és a szigetelés szándéka miatt), az altalaj ilyen arányban csak a sáncárokból származhatott. Vajon mikor került sor a föld felhordására? A keleti kortinarendszer építéséről annyit tudunk, hogy az 1750 után kezdődött, és 1765-ben már az elkészült Mária Terézia kapu homlokzatát örökíti meg Pintershofen rajza (NAGY 1985, 74. ; 76.). Valószínű, hogy az építkezéssel párhuzamosan, vagy azt követően rövidesen a boltozatok feltöltése is megtörtént, mivel 2 Ezúton is köszönöm Balogh Judit, Hansel Balázs, Havasi Bálint, Horváth Eszter, Kreiter Attila és Lajkó Orsolya régészeknek, hogy a munkában hallgatóként segítségünkre voltak.