Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Medgyesi Konstantin: Egy országgyűlési képviselőjelölés és következményei a rendszerváltó Makón

abban az időszakban az MDF vezéralakjai Makón? Domokos László, dr. Nagy Lajos, Mihály Zoltán stb., színtiszta jobboldali csak én voltam egyedül. Bármilyen furcsa. Sántát én agitáltam be az MDF-be. Ő azonban korán felismerte, sok az áljobboldali a helyi MDF-ben, így átment a kisgazdapártba. A képviselőjelöléskor, ami valóban egy vízválasztó volt a párt életében, nem a barátom, Sánta Sándor, hanem Mihály mellé álltam, így szerettem volna megmenteni az MDF egységet. Sánta Sándor (kisgazda helyi politikus, 1990 és 1994 között Makó város polgármestere): - Vida Sándorral mi jó barátok vagyunk. Az országgyűlési képviselői jelölés után azonban haragban voltunk Sándorral. A polgármester választás előtt már hónapokkal kaptam jelzéseket, hogy ő nem haragszik. Én sem haragudtam. Mihály Zoli megnyerte, én lehet, hogy nem nyertem volna meg, ki tudja. Vida Sándor (MDF-es, majd MIÉP-es helyi politikus, 1990 és 1994 között önkormányzati képviselő): - Sánta Sándor és Mihály Zoltán ellentétének gyökerét abban látom, hogy Sánta egy tiszta, becsületes, jobboldali ember, míg Mihály Zoli MDFes létére is inkább baloldali volt. Egykori városházi tisztviselő: - Mihály Zoltán egy könnyedebb ember, jobban lehet hajlítani. Sánta konokabb. Sokat faggattam arról Zolit, mi volt a kettejük közötti probléma. Úgy gondolom, nem akkor kezdődött ez, amikor hivatalba léptek. Ennek valami korábbi, mély nyomai lehetnek. Sajnos kettőjük ideálisnak nem mondható kapcsolata rossz hatással volt a város fejlődésére. Rácz Árpád (1990 és 1994 között MDF-es önkormányzati képviselő): - Mihály Zoli nem ragadta meg a város érdekeit szolgáló lehetőségeket. Népvezér szerepet kezdett felvállalni. Úgy ítélem meg, vitájukban Sántának volt igaza. Gilicze János (helyi MDF-es politikus, 1990-től önkormányzati képviselő): - Nem ismerték fel, hogy ebből a helyzetből mindketten vesztesen fognak kikerülni. Sánta Sándort nem választották meg még egyszer polgármesternek és honatyaként Mihály Zoltán sem kapta meg ismét a bizalmat a makóiaktól. A jövő történetírása minden bizonnyal úgy emlegeti majd őket, hogy az a két politikus, akik nem használták ki a kínálkozó lehetőségeket.