Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Ifj. Lele József: Radnai búcsú – Szegeden

tartozik. (...) A szegedi nép azt meséli, hogy egy öreg, bűnös koldus, kit bűneitől nem oldoztak fel, száraz ágat szúrt le Radnán, a hegyen és a Marosból térden csúszva hordott vízzel öntözte mindaddig, míg ki nem zöldült a száraz fa. Ez bűneinek bocsánatát jelentette. (...) Azt is mondogatták a szegediek, hogy Radnán még 1849 után abban a hitben szúrtak le száraz ágat, hogy amikor az kizöldül, akkor lesz Magyarországnak királya. A fa a koronázás évében sarjad ki. (...) Valamikor addig nem illett sem legénynek, sem leánynak házasságra lépni, amíg meg nem járta a radnai búcsút. A szegediek radnai búcsújárásáról először a boszorkánypörökben esik szó: 1744. 'Midőn ezen most folyó esztendőben Kisasszony napján Radnára az búcsú kedviért igyekeztek vala menni.' (...) A Radnára induló búcsúsokat a XVIII. században egyébként zenekar kísérte ki a Városból, és a hazaérkezőket is így fogadták. (...) Ha Kisasszony szombatra esett, akkor még a rákövetkező vasárnapot Mária nevenapjaként is Radnán ünnepelték a szegedi búcsúsok. DugRadna 136. A szemtanú Dugonicsnak e müvében számos egykorú adat, vonatkozás található." „A franciskánusok által épített kis radnai kápolna híre az 1708. évi nagy pestisjárvány után nőtt meg. (...) S az sem véletlen, hogy a szegedi nép radnai búcsújárása Rozáliának, a pestisjárványok barokk patrónájának (szept. 4.) nyolcadába, Kisasszony napjára esett." Ezt már a Szögedi Nemzetben

2 olvashatjuk. Dugonics András szavaival:

3 „Radnának megdicsőítésse hamar el-terjedt az egész Országon." Egyébként Dugonics maga háromszor is elzarándokolt Radnára, s láttahallotta: „... ezt az egész esti üdőt ilyetén éneklésekben töltötték az ideérkezett Magyarok, főképpen pedig a Szegediek, akik büszkélkedtenek is abban, hogy azt a Radnai Szüze annakelötte Szeged Városában tisztelték. (...) Ugyan-ezért Radnának esetét leginkább a szegediek siratták."

4 A szegediek és a Szeged-táji búcsúsok a 18. századtól fogva jártak el igen szívós kitartással a radnai búcsúra. Létszámuk a múlt század végén meghaladta (egy-egy alkalommal) az ötezret, az 1910-es évek végén is a kétezret." Akik itthon maradtak, azok a Szent Demeter templom szomszédságában lévő Rozália kápolnában énekeltek és imádkoztak, majd elénekelték a lorettói litániát. A Rozália kápolna lebontása után ez az összejövetel valóságos lelki zarándoklattá vált, és a felsővárosi Szent György téren álló Mária szobornál tartották meg a hagyományos időpontban, nyolcadában. Később, a két világháború között lassan ez elenyészett. Az alsóvárosi temp2 Bálint Sándor, 1980. 384. 1 Bálint Sándor, 1980. 384. 4 Bálint Sándor, 1980. 386.