Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - N. Szabó Magdolna: Adatok az alakor (Triticum monococcum L.) székelyföldi termesztéséhez

eltűnőben lévő faj udvarhelyszéki jelenlétével, fennmaradásának okaival, felhasználásának körülményeivel. E helyen szeretnénk gyarapítani az erdélyi alakortermesztés adatait az általunk megfigyelt példákkal. Korábban említettük, hogy az alakor mai, elenyésző jelenléte főként szalmájának köszönhető. Ezt a tényt hangsúlyozza a kolozsvári szerzőpáros fentebb említett megfigyelése, „... többre értékelték szép színű, vékony erős szalmáját a szalmakalap-készítők: a kalotaszegi lakótelkén, Nyárszón, Körösfőn, Zsobokon, Gesztrágyon, Gyaluban, a mezőségi Visán és Széken mindenütt ismeretes ez a felhasználási mód". 16 A fenti adatok ismeretében Balassa is megerősíti, hogy „erős szalmája takarmányozásra csak végszükség esetén használható, de kiváló és tartós szalmakalapot lehet belőle készíteni."

17 Az alakor jó termesztési tulajdonságokkal bír. Magaslati területeken a legmostohább körülmények között is megterem. Igénytelen a talajra, egyaránt fagy- és hőségtűrö. Elnyomja a gyomokat, szalmája rugalmas, nem dől le könnyen. Szívós, betegségeknek, gombáknak, gabonarozsdának, üszögnek, lisztharmatnak ellenáll. Szárának magassága bár időjárásfüggő, de hosszabb a nemesített búzákétól, így kalapszalmának kiadósabb. Mindez alkalmassá tette arra, hogy a nép megőrizze a fajt, s a nemesített kenyérgabonák mellett újabb hangsúlyt kapjon termesztése a szalmafeldolgozó, szalmakalap készítő háziiparban. Ez a tapasztalat újabb kultúrtörténeti jelentőséggel ruházta föl a kiveszőben lévő, archaikus növényfajt. Székelyföldi jelenléte is elsősorban előnyös fajtajellemzőiben, háziipari felhasználásában keresendő. A növény legértéktelenebb része, a szára, azaz a szalmája vált legértékesebbé. Mai termesztése, - legyen az csak parcellákban mérhető - az 1980-as évektől kezdve fokozatosan felkeltette az etnobotanikusok, néprajzkutatók figyelmét. Az alakorszalma felhasználása Háziipari alapanyagként való fennmaradására tehát kitűnő termesztési és biológiai tulajdonságai adnak magyarázatot. Hogy ma már kizárólag e célból vetik, azt az általunk vizsgált öt udvarhelyszéki

18 falu mindegyikében megerősítették. Ezek: 16 Péntek J. Szabó A. 1981, 270. 17 Balassa I. 1990,78. 18 A szövegben következetesen udvarhelyszéki településekként jelöltük e falvakat, a korábbi magyar közigazgatási egységeket (vármegyéket, székeket) alapul véve, ugyanis minden említett település, tradicionálisan, egyetlen székhez tartozott.