Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Tandari Erzsébet: A martonosi kosárfonás története

1935-ben ketten kaptak mesterlevelet a Szabadkai Ipari Kamarától: Pataky Ferenc (a háború után a JKSZ tagja és a kosárfonó igazgatója lett) és Simon Mihály. 1940- től Werner Mihály katolikus plébános volt a szövetkezet megbízott elnöke és Kriszt Dezső nyug. tanító látta el az alelnöki feladatokat. Ebben az időszakban (1941) kapott vesszőtelepítésre a szövetkezet 8 hold földet a községtől, és ekkor rendelték meg a szegedi Stern és Róth cégtől a vesszőföző kazánt. 1941- ben a Hangya (országos fölvásárló szövetkezet) háziipari alosztálya kötelezettséget vállalt arra, hogy az összes a szövetkezetben készült árút átveszi, azzal a feltétellel, hogy másnak nem adnak el termékeikből. 1943-ban újabb 10 parcellát kapott a szövetkezet a községi elöljáróságtól, ahová szintén fehérvesszőt telepítettek. A II. világháború után 1946-ban alakultak újjá: Martonosi Kosárfonók Szövetkezete néven. Néhány lelkes kosárfonó indította el újra az üzemet. Ezek voltak: Sörös János (ő lett az I. ig. bizottsági elnök), Bárány Pál, Holló Péter, Pálinkás Mátyás, Simon Mihály, Sörös Lukács, Demus Albert, Szeredi István, Gruik István, Huszár István. Kriszt Dezső nyugdíjas tanító is segítkezett az adminisztrációban. Igyekeztek minél több embert munkához és keresethez juttatni. 1947-től a munkások be voltak jelentve. Fizettek nyugdíjalapot és betegbiztosítást. Kb. 70 kosárfonó dolgozott. Akkor főleg hollandi és kis hollandi kosarat, garabolyt, asztalt, széket, hokedlit, ruhás kosarat és gazdasági kosarat készítettek. 1948-ban a szövetkezet vezetősége felutazott Belgrádba, a Külkereskedelmi Minisztériumba, azzal az elképzelésükkel, hogy külföldre szeretnének szállítani. Ezt igencsak jól fogadták, mert egy év múlva, 1949-től a Coop Yugoslavia Export - Import és a Razvitak cég révén külföldre is eljutottak a martonosi kosárfonók termékei. Főleg Németországba és Amerikába, ahol a kutyák és a macskák számára készült kosarak voltak igen népszerűek. A csomagolást és a szállítást úgy oldották meg, hogy egy tipusú kosarat több méretben készítettek el. Azután azokat egymásba rakva csomagolták.. Iskolába küldték a fiatalokat, kitanulni a szakmát. Amint lett rá anyagi lehetőség bővítették az épületet, és vásároltak kb. 25 hold földet, ahova nemesített fűzvesszöt telepítettek. Ezek a földterületek nagyrészt Bánátban voltak, ahonnan kompon hozták a Tiszán keresztül, a leszedett vesszőt. A két leggyakrabban használt füzfajta: 1. Amerikai fűz (Salix Americana): A legelterjedtebb termesztett nemesített füzfajta. Levelei lándzsásak, 1012 cm hosszúak, szélei fűrészesek. Színe alul-felül zöld és csupasz. Puha levelei nagyok, vese alakúak. Vesszői alul zöldek, felül bordó színűek. Kemények, hajlékonyak.