Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Kalmár Zoltán: It njukszik... Írott formában rögzült nyelvhasználati szokások a szerémségi (SCG) Maradék római katolikus temetőjében lévő sírfeliratok tükrében – esettanulmány

1990-es évek közepéig-végéig tartó polgárháborús időszak propaganda háborújának következtében végbement áttelepülések is átstrukturálták a korábban nyugvópontra jutott településnépesedési helyzetképet. A betelepülők folyamatosan bontották le a korábban kialakult, etnikailag homogénnek tekinthető településrészeket és ennek következtében a magyar, szlovák, horvát és szerb falurészek közötti határok fokozatosan kezdtek foltosodni. „ Valamikó ez a mi utcánk, ez mos' pont ez, mink mondtuk Nagy utca, abba az időbe. Itten vót csak három szerb család és erre lefelé, nem vót, de egy, de egy szerb nem vót. Mos' meg van. Most van. Jöttek ezek a dógyosok

13

, és akkó itt van. " A Kertész utcában hasonló a helyzet, azzal, hogy az utca végén a betelepülők egy új házsort építettek fel. Korábban ebben az utcában volt a falu német lakosainak szigetszerűen a magyarok közé ékelődő élettere. A fentiekből már sejthető, hogy a falu lakói igencsak sarkosan fogalmazzák meg nemzeti hovatartozásukat, ugyanis a korábban falurészeket megülő csoportok közül azok, akik elszenvedték a közösségen belüli széttagolódást, egyúttal a nyelvi térvesztéssel is szembe kellett nézniük.

14 A továbbiakban ugyanis a nyelvet megtartó csoportba ékelődök miatt az utcáról a szűkebb lakókörnyezetbe, a családba szorult vissza anyanyelvük.

15 A szegregáció mellett azonban tapasztalható egyfajta „mi tudat" jelenléte

16

, ugyanis az ezredvégi délszláv polgárháború hatására mozgásba lendült menekültek megjelenésekor a törzsökös szerbség többször felhívta a figyelmet a betelepülők által gerjesztett folyamatok káros voltára.

17 trideset godina ovde su se naseüle 42 porodice iz Bosne, okolina Zvornika i Sehovica. " Davidovic, Rade, 1988. 179. 13 DodoS=jótt, jövevény, szerb pejoratív kifejezés. 14 „Utca szintjén ott tapasztalható szegregáció, ahol a település vegyes lakosságú. Ebből a szempontból két területet határozhatunk meg: a tömbben lakó magyarság lakóterületének peremén (a Tisza mentén és Nyugat-Bácskában), illetve a szórványmagyarság esetében (a szerémségi Maradék, Herteledyfalva, Bóka). Ugyanitt válaszolták azt, hogy falurészenként is van elkülönülés. Ezek azok a települések, ahol a lakosság a magyar és más nemzetiségű is korábbi telepítések útján formálta lakóhelye nemzetiségi arculatát. " Papp Árpád, 2003. 205. 15 Papp Árpád, 2003. 207-208.; „A térbeli elkülönülés, a térbeli eszközökkel biztosított háttér igénye azért lép fel, mert attól az összetartozás és az etnikai öntudat erősítését remélnék. A tér fokozottabb tagolása, a hely megteremtése ugyanis képes arra, hogy biztonságot nyújtson, belső kapcsolatokat teremtsen. " Vö.: Hajnal Virág, 2003. 88.; Sztankó Péter, 2003. 272. ; Bodó Csanád, 2003. 152-153. 16 „Sigurnost ce naci u svojoj etnickoj grupi, medu rodacima i prijateljima. Oni nemaju samo zajednicke vrednote nego uzivaju medusobno poverenje... Etnicka grupa postaje prosirenje sebe samoga. " Rihtman-Augustin, Dunja, 1991. 80. Vö.: Szőke Anna, 2005. 108-118. 17 A helybeli szerbek helytelenítették az üres házak eladását a jöttéknek: „Ovi ce i vas i nos oterati odavde, videcete. " (Ezek titeket és minket is elűznek innen meglátjátok.) Mesélték adatközlőink és azt is megfogalmazták, hogy igazából azóta vannak feszültségek szerbek, horvátok és magyarok között amióta a betelepültek agresszíven viselkednek. A viselkedés