Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Katkóné Bagi Éva: „Madarat tolláról...” (nemzetet ruhájáról). A szabó szakma múltja, jelene. Jövője?

Az 1960-as 70-es évekre tehető a Férfi és Női Divatszabó Vállalat fénykora amikor közel 200 szakember dolgozott ott 8 9 üzletben, majd gyors hanyatlás után 1989-ben felszámolták az üzleteket, a gépeket, berendezéseket, a dolgozókat pedig szélnek eresztették. Az üzletben ma bank működik. A szocialista időszakban a Divatszabóság mellett még hasonló nagyságú volt a Szegedi Szűcs és Szabóipari Szövetkezet, mellettük még 60-70 egyszemélyes szabóságot is eltartottak a megrendelők. A Szegedi Ruhagyár elődje a Budapesti Egyenruha-ipari Nemzeti Vállalat fióküzeme volt, 1949-ben 32 dolgozóval kezdték meg a munkát, a honvédségnek dolgoztak. Szegedi Ruhagyár néven 1951-től már 1000 főt foglalkoztattak. A Ruhagyár felfelé ívelő pályán, egyre nagyobb megrendeléseket kapott. Kezdetben zsákokat, vattakabátokat, munkaruhákat, köpenyeket, orkánt varrtak. A titkos hadiüzem elfedésére beindították a modellezést, a kis szériás termékek varrását, 1970-ben már 3284 dolgozóval termeltek. 1970-től beindult a külföldi bérmunka is, férfiöltönyöket készítettek. A kezdeti évektől általában 30-70 fő férfi és női ruhakészítőt oktattak. Az 1980-as évekre tehető a Ruhagyár fénykora. A munkaerőhiány megoldásaként falusi telephelyeket létesítettek, bérmunkásokat foglalkoztattak. Az 1990-es években folyamatos hanyatlás figyelhető meg minden kétségbeesett törekvés ellenére. Az ukrán piac összeomlott, a pénzromlás miatt, volt olyan év, hogy traktorok sorakoztak a ruhagyár udvarán, ugyanis azokkal fizetett az ukrán fél. 1993-ban megalakult a Szegedi Ruhagyár Rt., de a válság állandósult a fegyveres erők megrendeléseinek elmaradása miatt. A nyugati igényes munkát a falusi betanított dolgozók nem tudták teljesíteni, ezért folyamatos létszámcsökkentések jellemzik ezeket az éveket. 1989-ben még 2060 dolgozójuk volt, öt év múlva már csak 600 főt alkalmaztak. Jelenleg alig húsz munkás dolgozik, amit kis jóindulattal lehet Ruhagyárnak nevezni. A szabóipar jövője?

2 Napjainkban a mértékutáni szabóságok hanyatlásának, megszűnésének lehetünk tanúi. A kevés megrendelő nem tartja el a nagy rezsiköltséggel működő üzleteket, nem tudnak munkásokat alkalmazni. Csak azok a varrodák maradhatnak fenn, melyek megfelelően gépesítettek, tőkével rendelkeznek, és nagyobb létszámmal dolgoznak, ilyen Szegeden a SZEFO vagy a CONTEXT Divatmühely. Néhány kisiparos: Polyák, Tarkó, Kovács a régi gárda utolsó mohikánjai még erejüket megfeszítve küzdenek a talpon maradásért. Néhány üzlet az újgazdag réteget megcélozva az öltözködéssel kap2 Ezúton szeretnék köszönetet mondani Nemes Pálnak az anyaggyűjtéshez nyújtott segítségért.