Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

IRODALOMTÖRTÉNET - Bagoly József Ágoston: József Attila korai költészete és a makói irodalmi kánon (Kapcsolatok Makai Emil, Juhász Gyula és József Attila lírájában)

Ezt tudatosította Kosztolányi, amikor így írt Makairól: „ A könnyed formákban páratlan, a nyelvtechnikában felülmúlhatatlan. Neve bekerül az irodalomtörténetbe, mely csak a legnagyóbbakról emlékezik meg. " Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő, Endrődi Sándor, Palágyi Lajos, Szentessy Gyula, Kozma Andor, Czóbel Minka, Szalay Fruzsina, Zempléni Árpád, Kiss József, Ignotus, Heltai Jenő, Szilágyi Géza és Makai Emil lírája egy sajátos költészettörténeti regiszterként van jelen az ekkoriban induló költönemzedékeknél. Az említett költők előkészítő szerepe az újabb költőnemzedékek lírai hangnemét, gondolkodásmódját és poétikai formakultúráját illetően vitathatatlan. Makai Emil két nagy verse, a Roráté és A bolygó a tradicionális eszményhit elvesztésének megrázó élményét, a misztikus hangnemnek a modernségbe való átmenetét, a régi világhorizont szétesését a költői képzetvilág játékterében örökítette meg. A bolygó c. Makai-versben a gnosztikus hagyományra utalással együtt nyilvánul meg a bolygó zsidó ősképe és költészettörténeti hagyománya. Makai Emil az ahasvérusi poétikai beszédmód költői konvencióját is felidézi. A költemény elbeszélője millió évek halmazán át bolyong az időben. Belsőleg mindenhol idegenné lett. Mégis, mintha misztikus módon, a végtelen homályán át, metaforikusán átfogná, megértené az emberi történelmet, miközben a kozmosz felé tekint, célt már nem talál. Makai Emil A bolygó c. verséből a második versszakot és a lezáró hetedik strófát idézzük: „Pirosló lángok csókja nyaldos „Megannyi nyughatatlan lélek, Európában a nyugati kánon szerinti fausti kultúrának sajátos sorseszméje van. A tizenkilencedik század végén a sorseszmében és az idő szerkezetében valami döntő módon megváltozott. A dinamizmusát és értékcélját veszített ember ironikus hangneme valójában egy mélyülő tragikumot fed el. Ezt a tragikumot készül játékosan elfeledni és feloldani a művészet, a zene, az irodalom. A költészettörténet tanúsága szerint poétikai értelemben ezért is kap teret a dalszerübe, a könnyed látszatba forduló lírai beszédmód. A rotációs gépekből özönlő újságok a tömeges létfeledés új irodalmi hangnemeit, műfajait népszerűsítve igyekeztek megfelelni a modern piac törvényeinek, az olvasók elvárásainak. Az új hangnemet a hazai modern újságok, folyóiratok olvasóközönsége az 1870-es évek második felétől egyre határozottabban igényelte. 1884-től Hevesi József és Fekete József már ebben a És vágytól reszket a nagy ég Izzóvá lesz a könnyű pára -, Bölcsőm a végtelen homálya, Sirom az örök semmiség! " Ki velem együtt kóborol; Versenyt futnak őrült rohamba ', Nincs senki, aki elmaradnaEs nem találunk célt sehol! "