Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Helen D. Donoghue – Marcsik Antónia – Molnár Erika – Paluch Tibor – Szalontai Csaba: Lepra nyomai a kiskundorozsmai avar kori temetőből. Előzetes beszámoló

bezáratott a császár (SZÁDECZKY-KARDOSS 1998, 31, 65). Márpedig a fél évnyi fogság minden bizonnyal elegendő olyan pillanatot eredményezhetett, amely azután az avar követek megbetegedéséhez vezethettek. Különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy a fogvatartás körülményei között az avar követek egészsége minden bizonnyal erős romláson ment keresztül, azaz szervezetük kevéssé lehetett ellenálló. A 626 után gyakorlatilag semmilyen olyan közvetlen adatunk nincs, amely arra utalna, hogy az avarok és Bizánc között létezett volna diplomáciai kapcsolat. Ennek ellenére mégsem állíthatjuk biztosan azt, hogy ilyenek valóban nem léteztek, és egy bizonyos idő elteltével minden valószínűség szerint mégis helyreállhattak a diplomáciai kapcsolatok, ennek időpontja azonban egyelőre ismeretlen. Nicephorus Patriarcha híradása arról számol be, hogy az avarok alól felszabaduló Kuvrat követséget küldött a császárhoz és békét kötöttek. A békekötést követően a császár ajándékot is küldött neki, és magas ranggal adományozta meg. Noha a forrás nem a Kárpát-medencei avarok és a bizánciak közti diplomáciai kapcsolatokról szól, a témánk szempontjából mégis fontos adalékkal szolgálhat. A Kuvrat vezette onogur-bolgárokról egyértelműen tudjuk, hogy 680 körül beköltöztek a Kárpát-medencébe, s így az onogur-bolgárok népe is szóba jöhet a Mycobacterium leprae kárpátmedencei behurcolása tekintetében. Kicsit elöugorva az okfejtésünkben hívjuk fel a figyelmet arra, hogy 678 tájékáról azonban a megbízható forrásnak tartott Nicephorus Patriarcha nyomán 3 másik forrás is beszámol arról, hogy a bizánci-perzsa békekötés nyomán „az avarok vezére és a rajta túl, napnyugat felé élő szomszéd népek fejedelmei követek útján ajándékokat küldtek hát a császárnak és békét kértek tőle" (SZÁDECZKY-KARDOSS 1998, 221). Vagyis ekkor egyértelmű adatunk van arról, hogy avar követek jártak a császárnál, minden bizonnyal a fővárosban. Ezek voltak azok a forrásokban fellelhető adatok, amelyek az avarok bizánci követjárásairól, vagy a Bizáncban járt avar emberekről szólnak. A Bizáncban járt avarok között a legnagyobb számban mégis a katonák voltak. A hosszú hadjáratok során gyengén élelmezett katonák alultáplált szervezete valószínűleg kevéssé állt ellen a fertőzéseknek. A katonák pedig a hadjáratok és ostromok során végzett dúlásaik alkalmával biztosan többször is kapcsolatba kerültek a helyi lakossággal. Minden korszak hadseregére alapvetően jellemző tulajdonság, hogy a hadjárat, háború során nemcsak a célállomáson végeznek nagy pusztítást, hanem az addig megtett úton is. Ennek alapvetően lehet taktikai oka, hiszen a nagyobb csomópontok, stratégiai helyek és különösen az ott összpontosuló erők elpusztítása a hadsereg hátországának biztosítása érdekében alapvető feladat. A felvonulási útvonal szisztematikus feldúlásának ugyanakkor az is oka lehet, hogy a hadsereg