Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)
RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Szalontai Csaba – Sz. Wilhelm Gábor: Előzetes jelentés egy késő bronzkori település és avar kori temető mentő feltárásáról Szeged-Kiskundorozsmán
kat módosítani. 3 A Múzeumra nézve hátrányos helyzeten azzal sikerült változatnunk, hogy a beruházó beleegyezett abba, hogy ha szakmai indokok azt kívánják (pl. a lelőhely folyamatos követése érdekében), akkor a nyomvonalon hosszában kiterjeszthetjük a feltárási határokat. Ezzel gyakorlatilag sikerült azt elérnünk, hogy a korábbi lelőhely meghatározások tévedései miatt ne kelljen a lelőhelyeknek elpusztulnia. Ezt az elvet és lehetőséget azonban 1998-2000 között mindössze két csoport tartotta szem előtt (Farkas Csilla - Béres Mária, Szalontai Csaba Tóth Katalin), az általuk kutatott régészeti lelőhelyek esetében szinte 100%ig törekedtek a lelőhely nyomvonalon belüli teljes körű feltárására. 4 A többi ásatás vezető sajnos nem törekedett erre, söt a feltárásuk határát akkor sem bővítették ki, ha az ásatási szelvényből egyértelműen kifutottak az objektumok, de azok továbbra is az autópálya területén belül maradtak. Azaz a szelvényfalban otthagyva az objektumokat zárták le a kijelölt szelvények között a megelőző feltárást (SZALONTAI 2001, 13). így tehát 2000-ben úgy hagytuk abba a feltárásokat, hogy nagyon sok lelőhelyről tudni lehetett, hogy a nyomvonalban továbbhúzódik a területe, és ha nem sikerül újabb ásatásokat szervezni, akkor ezek megmentésére legközelebb már csak az építkezés közben kerülhet sor. Szerencsére ez nem következett be, hiszen 2003-ban újrakezdhettük a feltárásokat, többek között éppen arra való hivatkozással, hogy a kollégák többsége a fenti gyakorlatot követte. 5 Az újrainduló ásatásokra szerződött lelőhelyek esetében ennek köszönhetően 19ből 14 olyan lelőhely volt, ahol azért kellett újabb feltárást szervezni, mert 1998-2000 között nem történt meg a teljes veszélyeztetett lelőhely megmentése. Ebből egyértelműen érzékelhető annak a reális veszélye, hogy más — korábban feltárt — lelőhelyek esetében is joggal számíthattunk arra, hogy a feltárási határon túl is találhatunk folytatást. így tehát az építkezés közbeni felügyelet egyik legfontosabb területe a korábbi feltárások elejéhez és végéhez csatlakozó szakaszok lettek. 2. A fokozottan figyelmet igénylő szakaszok másik csoportját azok a területek képezték, ahol a természetföldrajzi adottságok különösen kedvezőek 3 A terepbejárások szervezője és a szakmai stáb irányítója Horváth Ferenc volt, régészként részt vett Béres Mária, Kürti Béla, Lörinczy Gábor, B. Nagy Katalin, Trogmayer Ottó, Vályi Katalin. 4 A Béres-Farkas ásatások esetében egy-két kivétel akadt. Ezeket 2003-2004 között kellett befejeznünk. 5 A szóban forgó régészek az általuk követett módszert a határidők tartásával magyarázták. Ezzel szemben a valóság az, hogy éppen az a két stáb, amely velük ellentétben folytatta a lelőhelyek feltárását nagyságrenddel nagyobb felületet tárt fel ugyanannyi idő alatt (az adatokat lásd: SZALONTAI 2001, 15, I. táblázat: 1. csoport: Horváth Ferenc - Vályi Katalin, 2. csoport: Béres Mária - Farkas Csilla, 3. csoport: Bende Lívia - Lőrinczy Gábor, 4. csoport: Szalontai Csaba - Tóth Katalin, 5. csoport: Bozsik Katalin - Kürti Béla.
