Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Mészáros Patrícia – Sóskuti Kornél: Megjegyzések a szarmata kori sírrablásokhoz

a, Ennek a legegyszerűbb módja, hogy egy bizonyos sír részre egy enyhén tölcséresen szűkülő aknát nyitottak és ebben az aknában haladtak, amíg az eltemetettet meg nem találták. Ez Kőhegyi Mihály rendszerében az 1. típus (KŐHEGYI 1994, 278). b, Szintén hasonló módszerre utalnak azok a nyomok, amelyek feltáráson úgy jelentkeznek, hogy helyenként a rablóaknával a sír fala is meg van bolygatva. Ebben az esetben a rabláskor már bizonytalanság léphetett fel azzal kapcsolatban, hogy hol is van pontosan a sír. Ilyenkor a rablóakna száját szélesebbre ásták, majd mikor sírra utaló jelet tapasztaltak elkezdték szűkíteni (2. kép 2a-b.). Kőhegyi Mihály rendszerében a 2. típusnál találkozhatunk ilyen módszerű rablással (KŐHEGYI 1994, 278). A vizsgált temetőrészletekben a fentebb leírt típusok mindegyikével találkoztunk. Sírok teljes mértékű rablását a Domaszék I. (13, 15. sír) a daruhalmi temetőben (180. sír; 1. kép 5.) és Tóth János dombján (102., 164. sír) tapasztaltuk. Ezeknél a síroknál csak egy-két lelet és csonttöredék tanúskodott a rablók alapos munkájáról. Legáltalánosabb volt a sírok egyszeres, sírgödrön belüli, vagy a sír oldalát is bolygató aknán keresztül történő fosztogatása. Ilyen módszer valamennyi temetörészletben előfordult. A Domaszék I. temetőnél a 17. sír oldalát is megbolygatta a rablóakna (1. kép 2.). Ilyen jellegű rablást ugyanezen a lelőhelyen a II. temetőrészletnél is tapasztaltunk, összesen négy esetben (84., 164., 184., 185. sír; 1. kép L). A többi sírnál a rablás a sírgödrön belül történt, azonban az altalaj homokos volta miatt sok esetben nem maradt élesen elváló folt, amely a rablóaknát körvonalazta volna. A Kiskundorozsma környéki temetőrészletek közül mind a daruhalmiban, mind a Tóth János dombján jelen voltak a nagyobb méretű rablóaknák, melyek a sírgödrök oldalát sértették és előkerültek olyan rablások is, melyek csak a sírfolton belül dolgoztak. A sír oldalát is megrongáló rablóaknát Tóth János dombján a 7 bolygatott sír közül két esetben (69., 167. sír) figyelhettünk meg. Daruhalmon több esetben is volt ilyen rablás. A daruhalmi temető több sírjában sikerült megfigyelni azt a jelenséget, hogy a rablók közvetlenül a sírra nyitott aknákkal elérték a koporsót, melynek a rablás időpontjában még a fedele és többi részlete is épségben lehetett. A fedelet feltörték és a koporsón belül folytatták a rablást. Az egymáshoz még némileg ízesülő vázrészeket a koporsó egyik végébe kotorták össze, hogy a további műveletekben ne akadályozza őket.

6 Ez számunkra olyan formában maradt meg, 6 Azt, hogy a vázrészek még egymáshoz voltak ízesülve, jól példázza a 230. sír (1. kép 4.). Ebben a felsőtest csontjait a koporsó valamikori falához rendezték, a lábszárak viszont majdnem az eredeti helyükön feküdtek. Csupán az alsó lábszárak csontjai „csúsztak" fel az eredeti helyükön lévő combcsontokra. Az eltemetett hölgynek az alsó ruházata gyöngyökkel volt kivarrva, a lábszárakkal együtt ezt, a még viszonylag egyben lévő kivarrást is elmozdították.